Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)
Kücsán József: A Sopron északkeleti külvárosára vonatkozó 1806–1813 közötti dézsmajegyzékek vizsgálata
meg látszólag különböző adóalanyként, holott csak a pincéket váltogatta. A példák sora folytatható.) A listákon szereplő 879 név a rendelkezésünkre álló más források segítségével több szempont alapján rendszerezhető. Thirring Gusztáv már idézett munkájában az 1798-ból, 1810-ből és 1820-ból közölt háztulajdonos listákon a dézsmajegyzékeken szereplő nevek közül 198 található meg. A házakat (pincéket) birtokló 198 adózón túl - akiknek birtokviszonyairól is tájékozódhatunk - tehát szerepel még 681 személy, akik több jogcímen tárolhatták borukat az egyes pincékben. Lehettek a szűkebb vagy tágabb értelemben vett család tagjai (feleség, gyermek, testvér), számos vezetéknév azonossága utal erre a lehetőségre. A részházbirtoklás ismert viszonyai között a telkenként több lakást nem a tulajdonosok lakták, hanem gyakorta bérlőket fogadtak. Természetesen a szőlőművelő lakásbérlők bortároló pincebérlőként jelennek meg az adott házról felvett dézsmajegyzéken. A negyedik csoport - jelen esetben, amikor csak egy közigazgatási negyed viszonyait vizsgáljuk - azonosítható a legnehezebben. Róluk azt kell feltételeznünk, hogy vagy a III. negyedben lakásbérlők, de más házban bérelnek pincét, vagy más városnegyedben tulajdonosok illetve bérlők pince nélkül és csak pincebérlői minőségben jelennek meg a negyedben. Ezen személyek kilétére és illetőségére csak a teljes városra, minden adózóra kiterjedő alapkutatások elvégzése után remélhetünk megbízható választ. A megbízható arányú becslés érdekében próbaként elvégeztük a Thirring Gusztáv által is feldolgozott 1810-es év vizsgálatát. A dézsma jegyzéken szereplő házszámok alatti dézsmafizetők névsorát összevetettük a városi adókönyv III. negyedre vonatkozó azonos házaiból származó adózók és adókivetések sorával. Azt tapasztaltuk, hogy 1810-ben a 88 pincéből adózó 284 „adóalany" közül 118 fő ház- vagy házrésztulajdonos s róluk azt is feltételezzük, hogy többségük a házrészbirtoklás arányában pincét is birtokolt. A vezetéknevek azonosságát figyelembe véve a tulajdonosok szűkebb-tágabb családjába tartozónak tekinthetünk 32 személyt, köztük feleségeket és leánygyermekeket. Ilymódon tehát 150 nevet köthetünk az egyes épületekhez mint tulajdonost vagy feltételezett családtagot. A dézsmajegyzék és az adókönyv összevetéséből kiderült, hogy a jegyzéken szereplők közül 31 személy azonosítható, akik az adott cím alatt házrészt vagy lakást béreltek s egyben pincebérlők is voltak. Az előző bekezdésben szereplőkkel együtt tehát 181 személyt vonhatunk a lakcímmel rendelkezők körébe, többségük birtokviszonyait, számosaknak közülük a foglalkozását is megismerjük az adókönyvből. A dézsmafizetők - fentebb már részletezett - negyedik csoportjába 103 személy tartozik, az egy városnegyedre korlátozott kutatás ezt a réteget nem tudja azonosítani. Jelen forráscsoportunkat alapul véve a szóbanforgó 36 %-nyi létszámú tizedfizető városon, városrészeken belüli illetőségére közvetett számításokkal következtethetünk. A tizedjegyzékek közigazgatási negyedenként kerültek felvételre s gondosan közlik a városrészenkénti összesítőket és a teljes városra vonatkozó végösszegeket is. (Id. l.sz. táblázat) Ha az A-G oszlop 3. sorát (a III. negyed adatait) összevetjük a 6. illetve 13. sor adataival megállapíthatjuk, hogy a rossznak mondott 1806-os és az adatok szerint katasztrofálisan alacsony 201
