Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Kücsán József: A Sopron északkeleti külvárosára vonatkozó 1806–1813 közötti dézsmajegyzékek vizsgálata

A SOPRON ÉSZAKKELETI KÜLVÁROSÁRA VONATKOZÓ 1806-1813 KÖZÖTTI DÉZSMAJEGYZÉKEK VIZSGÁLATA A Sopron város történetével foglalkozó irodalomban többször találunk utalásokat arra, hogy a „mélységesen vallásos" polgárok, ha gazdasági érdekeik úgy kívánták, kevéssé respektálták a győri püspök tekintélyét. Nem átallották birtokperekbe és határvillongásokba bonyolódni Rákos falu ügyében s a termények után járó tized beszolgáltatása is gyakran okozott vitát, idézett elő évekig elhúzódó pereskedést. A Soproni Levéltárban fellelhető periratok több szempont alapján való vizsgálódást engednek meg. Jelen dolgozatunk tárgyául az 1808-ban, bordézsma-szolgáltatás megtagadása miatt megindult per anyagának, pontosabban a periratokhoz csatolt 1806-1811. és 1813. évi bordézsmajegyzékek észak2 keleti külvárosra vonatkozó részeinek vizsgálatát választottuk. A perről röviden csak annyit, hogy 1806-ban a püspök 12 forintra akarta emelni a dézsmabor akónkénti megváltási árát. A polgárok vitatták a püspök jogát a megváltás 8 forint fölé való emelése tekintetében és megtagadták a dézsmaszolgáltatást pénzben és természetben egyaránt. A püspökség prókátora az emelés jogosságának igazolására a perben előadta, hogy „... változtatva volt a' Dezmának az ára maid minden esztendőn 8 frötig, hogy azon föllyül talán nem volt, onnéd következtetni nem lehet, hogy föllyebb emelni néki szabad nem volt, azt egyedül a boldog esztendőknek lehhet köszönni, melly abból is ki tetszik, hogy 1806-ik esztendőben, mellyben az első Dézma meg tagadás történt szűkebb bor termések voltak, és a jópénz értéke kissebbedése miatt is a' Borok nagyobb áron keltek, ezért a' Dezma ara is ahoz alkalmaztatott." 1815-ben a felperes püspökség pontokba foglalva összegzi a per lényegét: 1/ „MegmutatnL.azt, hogy minő szokásban volt a'Püspökség a' Bor Tizedlésben" 2/„... azt, hogy ki tagadta meg a' Dézsmát, vagy ki akadálozta annak rendes ki szolgáltotását." 37 „...azt, hogy mennyit tesz a' meg tagadott Dézsma." Nyomban meg is válaszolják költői kérdéseiket: 17 A dézsmaszedési szokások kitűnnek a beadott iratokból, nevezetesen: a Püspökségnek mindig is joga volt tetszése szerint megállapítani a megváltási árat s az, hogy 8 forinton felül nem határozhatja meg a megváltást, merő rosszindulat. 27 Azt, hogy a Magisztrátus tiltotta meg a polgároknak a 8 forinton felüli fizetést ill. a természetbeni tized kiszolgáltatását, két megyei ember tanúvallomása bizonyítja, nevezetcsen Eölbei Lajos megyei esküdt és Börsöny (v.Börzsön) János a vármegyei beszedő hivatal „írásza". 37 Azt, hogy mennyit tesz ki a Püspökség elmaradt jövedelme, a mellékelt dézsmajegyzékek bizonyítják. 199