Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)
Dominkovits Péter: Marginális helyzetben – jobbágytelken ülő nemesek Győr megyében, a XIX. század első felében
csökkentését kérő folyamodásokkal ostromolták a megyei közgyűlést. E kérelmek kapcsán tartott vizsgálatok mind a megyei eljárás következetlenségeire, mind a "paraszt nemesek" számláján egyre jobban felgyülemlő adóhátralékokra is utalnak. Ezen ügyek elhúzódó megoldására végül is 1848, s a Corpus Jurist megújító törvényhozás; a jobbágyfelszabadítással kapcsolatos jogalkotó tevékenység és végrehajtása tett pontot. Ezen eseménysorig még egy alkalommal merült fel ügyük - megyei szinten - a törvényhatóság közgyűlésén. Ennek oka a közmunkákat szabályozó 1844 : IX. te, illetve a Helytartótanács elhagyott úrbéri telkek összeírását elrendelő 15803 . sz. leirata volt. Ez utóbbi rendelet a törvényhatóságokat ismét felszólította az 1836 : XI. tc-ben előírt, de sok helyen elhanyagolt úrbériség behozatala óla elhagyott jobbágytelkek összeírására, s külön kiemelte az 102 adózás alól kivont puszták, illetve a jobbágytelkeken élő nemesek számbavételét. Ez a Győr megyére is elkészült, statisztikailag az 1828-as conseriptio adta eredményeinél sokkal jobban értékelhető összeírás sajnos a vizsgált törvényhatóságra még vagy valahol lap103 pang, vagy esetleg elpusztult. E dolgozatban csak egy állapot regisztrációt adhattam Győr megye jobbágytelken élő nemeseiről, területi elhelyezkedésükről, vagyoni állapotukról, hétköznapi életvitelüket befolyásoló konfliktusokról. Mint a fentiekből is kitűnt; e marginális csoport nevében is van egy kis "eufémizmus"; hisz közülük sokan nem jobbágytelekkel, hanem zsellérházzal rendelkeztek, s ehhez az ingatlanokat - szántót, rétet - irtásföldből, bérletekből igyekeztek megszerezni. Őszintén remélhető, hogy egyszer elkezdődik ezen - országosan is - csekély mértékben feltárt nemesi csoport hosszabb távú kutatása, melynek során mód nyílik arra, hogy a XVII. század elejétől végigkövethessük történetüket egészen a XIX. század második feléig, mely években vagyoni állapot szerint a paraszti társadalomba végképp betagozódtak, s a nemesi lét maradványai a mentalitásban őrződtek meg. Dominkovits Péter JEGYZETEK 1 A terjedelmes bibliográfiányi felsorolás helyett engedtessék meg, hogy csak e tendenciát illusztrálva egy dolgot jelezzek; a XIX. század első felére nézve e kutatássornak számos eredménye elérhető a Rendi társadalom - polgári társadalom konferencia sorozat anyagából eddig publikált 1 -3 kötetben. (Erdmann Gyula, Glósz József, Hudi József, Láczay Magdolna, Odor Imre, Pálmány Béla, Szaszkó István tanulmányai.) Egy megye birtokos nemességének legsokoldalúbb feldolgozására: Glósz József: Tolna megye középbirtokos nemességének anyagi viszonyai a 19. század első felében = A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve XVI., Szekszárd 1991.149p. 2 Az utóbbi időszak számos - gyakran igazgatástörténeti szempontú - nemesi község, közbirtokosság feldolgozás ( pl. Csizmadia Andor, Degré Alajos, Dominkovits Péter, Hudi Józsej, Kállay István, Kiss Ákos, Lengyel Alfréd, Maksay Ferenc, Odor Imre, Pálmány Béla, Török Katalin, Vajkai Aurél munkái ) felsorolása helyett engedtessék meg, hogy egy társadalom-és igazgatástörténeti dolgozatra utaljak csak:I Iudi József: Curialista nemesek Veszprém vármegye tisztikarában a 18. században = Comitatus, Önkormányzati Szemle III. 1993. 186
