Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)
Dominkovits Péter: Marginális helyzetben – jobbágytelken ülő nemesek Győr megyében, a XIX. század első felében
kapcsolatos folyamodásaival. Ez nemcsak a probléma meg-megújuló, visszatérő voltát; e "pauper" nemesség sorsába beletörődni nem akarását, hanem a megyei törvényhatóság intézkedésének korlátait is jelzi. A hosszú vajúdást a kispéciek esete is mutatja. Az úrbéri telkek kúrializálásának ügyét már 1800-ban az úriszékhez utasította a megye, s az úrbéri per már a Helytartótanácstól is visszakerült, de amint a község 1808. évi folyamodása mutatja, annak végrehajtása nem történt meg, s a bérletben, illetve zálojogon bírt adózó ingatlant még mindig a foglaló, nemes Szalay János bírja. A megye december 20-i közgyűlése - a Helytartótanács határozatát alapul véve - Bakony János jobbágy visszahelyezését mondta ki. Ez a határozat a közbirtokosságban döntően két család által folytatott kúrializálást nem állíthatta meg. Ezt jelezte a község adózóinak 1810. évi kérelme is; melyben Bors János és Szalay János által vásárolt úrbéres területek adó alóli kivevését panaszolják. Az egyik telekszerző, Bors János e folyamodás felolvasása után rögtön előadta; ő még 1807-ben gr. Sigray Jánostól örökös adásvétellé vette a vitatott egész helyet minden tartozékával, ezen kívül ő más jószágot más településen nem bír, s lakása is ezen a telken van. Nemes emberként roppant sérelmesnek érzi azt, hogy őt a kispéci elöljárók a parasztok által viselt adókra, fuvarozásra és más közterhekre szorítják. így jogállapotára hivatkozva kéri az ezalóli felszabadítást, s a vármegye oltalmát az elöljárók "törvénytelen erőszakoskodásaival" szemben. A konkrét ügyben megye határozatlanságát jól mutat a Karkoványi szolgabírónak kiadott utasítás is: a községet utasítsa, "hogy az panaszolkodót ebben a részben ugy tractálják, mint más illyetén categoriában lévő nemessekel". A két jobbágytelken élő nemes okozta adózási konfliktusok gyakorlati megoldatlanságát jelzik az 1811., 1826. évi megújuló kérelmek. Bár ez utóbbi esetben a kisgyűlésben az adótartozás sürgős megfizetését mondták ki, annak folyamatos behajtatlanságára a községi adózók 1828. évi folyamodása mutat. Ez erősít fel egy - a korábbi iratokból is kitűnt - tendenciát. A kispéci közbirtokosok közül többen úrbéri fekvőbirtokaikból készpénzbevételük növelésére nemeseknek bérleteket adnak, melyek így az adóalapot csökkentik. A vizsgálati iratokban job61 bágytelek foglalásról is említést tett az ügyben eljáró Karkoványi főszolgabíró. 1816-ban hasonló panasz érkezett a közeli másik nemesi közbirtokosságból, Szemere adózóitól. Győr megye november 6-i közgyűlésében az ügy kivizsgálását visszautalták az elsőfokú jogi fórum, az úriszék hatáskörébe, de - talán tapasztalatok alapján - annak végső időpontjára a következő év január 14-ét szabták meg, kijelentve; ha addig a szemerei földesurak az úriszéket önként nem tartják meg, akkor a határnapot közvetlenül követően a megye által kirendelt bírák elölülésével a helyi közbirtokosok költségén tartanak egy ítélőszéket. Az elrendelt úriszék ítéletéről - mivel annak jegyzőkönyve minden bizonnyal elpusztult, s a forrásfeltárás jelen szakaszában az ott született határozat másolatát a megyei közigazgatási és jogszolgáltatási iratsorozatokban nem találtam - sajnos semmit sem tudok. A község folyamodásai alkalomszerű további kúrializálást mutatnak. 1826-ban, egy évtizeddel az előző kérelem után, Szemere adózó lakossága az úrbéri tabella kögazítását kérte, ugyanis Argay Mihály helybéli nemes közbirtokos egy megürült jobbágyhelyére "nemes embert szállított", aki a személyét illető közteherviselést megtagadta. A február 1-jei 178
