Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)
Dominkovits Péter: Marginális helyzetben – jobbágytelken ülő nemesek Győr megyében, a XIX. század első felében
csolatban készült 1817. évi tanúkihallgatási jegyzőkönyvben így vallottak e telekről: a Rácz fatnilia zsellére, Szalay Pál szerint maga öreg Szalay János is árendába bírta azt, amelyet egykoron még Keresztes Mihály, majd közel 30 évvel a tanúvallomás előtti halálát követően Bakony István vett át. A tanú szerint a vitatott telek mindig is szabad sessio volt, csak a földesura vigyázatlansága miatt került adó alá. Bár ehhez hasonlóan vallott Dantz Márton a Hrabovszkyak, s Ludvány István Matkovits Pál zsellére is, de ezeket a megye elegendő bizonyítéknak nem tartotta, s az adóalapra vigyázva az urbáriumba bekerült telket az adó alól fel nem szabadította. • a. Adatok a jobbágytelken ülő nemesek birtokforgalomban való részvételéhez, földbérleteihez A mai ember szemében mozdulatlannak tűnő, polgárosodás kori jobbágytelken élő nemesség életének dinamikus szakaszaiba a birtokszerzéssel kapcsolatos információk engednek bepillantást. Ezek egyrészt jelezhetik a kényszerűséget; a jobbágytelekre költözést, másrészt további birtokok, bérelt ingatlanok szerzésével a vagyon szerény gyarapítását. A vizsgált időszakban ez utóbbit tartom a szűk mozgástérben a vagyoni emelkedés legjellemzőbb lehetőségének. A nemesi birtokok adásvételéhez, zálogolásához hasonlóan az így előálló birtokforgalomról jelenleg nem ismerek hiteleshely előtti jogbiztosító felvallásokat - melynek oka mind az uradalom, mind a bérbeadó, valamint a a kúrializáló kisnemes oldaláról érthető. így ennek számszerű megragadása helyett inkább a bérleli szerződések, birtokperekben az úriszék előtt tett felvallások alapján szeretném a tulajdonváltozásokat 48 bemutatni. Bakonyi János kispéci jobbágy 1807. évi vármegyei kisgyűléshez benyújtott folyamodása a kúrializálás egyik esete. A szerény fekvőbirtokokkal rendelkező főnemes, gr. Sigray Iános egy úrbéri telkét a Veszprém megyei Tamásiban lakó nemes Bors Ferencnek eladta, s az ingatlantról az addig azt használó folyamodót erőszakot alkalmazva kívánja eltávolítani. Az adóalap csökkentésétől félő, jobbágytársukkal szolidáris kispéci bírák nemcsak Bakonyi János megvéldelmezését kérték, de a gróf megyei érdekeket is sértő birtokeladásaira nyomatékosan hívták fel a figyelmet. Jelezték, gr. Sigray János a szomszédos Gyomorén is egy jobbágy telket adott el a fent megnevezett Bors Ferencnek - későbbi felvallás szerint Jánosnak - aki mindezeket adó alól kiszakítva nemesi birtokként kívánja használni. Az ügyben tartott vizsgálatáról Török János szolgabíró a vármegye 1808. március 2-i kisgyűlésében tett jelentést. Ebben Bakony Jánosnak adott igazat, őt az adóterhek viselésére továbbra is alkalmas jobbágyként mutatta be, míg Borsról közölte, számára e birtokszerzés azért is fontos, mert más lakóhellyel nem rendelkezik. Bár a vármegye végzése a jobbágy megtartását mondta ki, a földesúrnak is hagyott kitérőt. Az ügyben úrbéri peres eljárást engedett, s ezzel e dolog még nem zárult le, sőt; a telket - sok későbbi konfliktus forrását - a kisnemes megszerezte, de erre a későbbiekben még utalok. 175
