Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Tóth László: Kossuth kütahyai alkotmány tervének 1860. évi győri kiadása

megszünteti. Nyitva maradt viszont a megyei hatóságok helyreállításának ügye, melyek működését majd az országgyűlési állásfoglalás után külön utasítás szabályozza. Az alkotmányosság visszaszerzésében mutatkozó kezdeti reménykedés és bizonytalanság, a megyékben kibontakozó közéleti radikalizálódás és a tömegmozgalmak hatására egyre inkább harckészültségbe csapott át, s alig volt olyan megye az országban, amelyet ne érintett volna OA. az adó- és újoncrendelkezéssel szembeni tömegellenállás. Kozma az így felébredt, s egyre parázslóbb közéleti harc legintenzívebb szakaszában jelentette meg Kossuth Alkotmánytervét, melyre már közel egy éve készült. Mint írja a kiadvány Előszavában: "A jelen válságos átalakulási időszakban vezérfonalként" kívánta "e nevezetes művet a magyar olvasó közönséggel mielébb megismertetni... különösen azok figyelmébe ajánlani, kik alkotmányos múltunk és annak szűk körű 1848 előtti szabad25 sagába tettleges részvéttel is befolytak..." Kozma célja nemcsak a Kossuth-mú puszta közreadása, megjelentetése volt, hanem emlékeztetni akart "...ama nevezetes viták korszakára, melyben a megyei szerkezet fenntartói és vezérszónokai annyi elkeseredett harcot vívtak, s ügyesen forgatott lándzsát törtek a centralizációt imádó parlamentáris kormány divathőseivel". Az Alkotmányterv kiadására késztette Kozmát a megyepolitikai helyzet is. Győr megyében a liberálisok 1859-ben, az itáliai események hatására gyakorlatilag feladták a passzív rezisztenciát, s vezérük Sziklósi Szabó Kálmán invitálására összegyűltek Péterházán "magántanácskozmányra". Itt állást foglaltak abban, hogy Bécs megkérdezése nélkül visszaállítják az 1848-as alkotmányt, s annak szellemében fogják a megyei közigazgatást megszervezni. Elvetették az Októberi Diploma által felkínált régi megyei közgyűlés összehívását. Az újonnan alakuló megyei közgyűlésre a 48-as megyei bizottmány tagjait hívták meg. Tisztában voltak azzal, hogy elhatározásukkal letértek a megszabott útról. 1860. december 11-én a megyei előkészítő értekezleten úgy tűnt, kiéleződik e kérdésben a liberális és konzervatív álláspont. Az előkészítő értekezleten, miután Szabó Kálmán ismertette a péterházi tanácskozáson elfogadott liberális álláspontot, a résztvevők meglepetésére a ka27 tolikus egyházmegye vezetői, Simor János megyéspüspök és Deáky Zsigmond c. püspök egyetértettek a liberálisok 1848 kontinuitását valló állásfoglalásával azzal a megjegyzéssel, hogy nagyobb toleranciát kértek az önkényuralom alatt közéleti szerepet vállalókkal kapcsolatban. Ennek gyors elfogadása után olyan egység bontakozott ki a megyében, amely magával sodorta a még ingadozó személyeket liberális és konzervatív oldalon egyaránt. Ez a határozott megyei döntés azt is jelentette, hogy minden további lépés esetében az 1848as jogalapot conditio sine qua non-nak tekintettek. Az alapkérdésben mutatkozó szilárd egység azonban lazulni látszott, mihelyt fontos részkérdések vitájára került sor. (Ilyenek: az önkényuralom alatti "eltántorodottak" megítélése, községi küldöttek választása, az "iparos osztály" képviselete, tagosítások, tisztikar 28 összetétele stb.) Ugyanakkor Győr város kinyilvánította "közigazgatási önállóságának 10