Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Askercz Éva: Id. Storno Ferenc bécsi megrendelésre készült historizáló tárgytervei (1850–70)

Egyéb tárgyak tervezéséről kevesebb adatunk van. A 19. század elején a porcelán, öntöttvas és egyéb fémtárgyak gotizálasa nem más, mint az egyébként is használatos ezközök gótikus motívumokkal való díszítése. A század közepén úgy tűnik másképp közelítették meg a kérdést, használati eszközeiket úgy próbálták megterezni, hogy hiteles visszaálmodások legyenek, olyanok mintha léteztek volna már. E romantikus elképzelések tükröződnek Storno Ferenc terveiben is, amely azonban jól tudjuk nem egészen rajta múlott, hanem elsősorban megrendelőinek elképzeléseit jellemzi. Az a tíz év, amelyet ebben a gondolatkörben, ezek között az emberek között töltött el Storno Ferenc, meghatározó volt tevékenységében. Ez volt az a kor, amikor a régi - ez esetben a gótikus-stílus felelevenítésével együtt a régi mesterségbeli fogások, anyagok és eljárások felelevenítése is megtörtént. Egyben az az időszak is volt, amikor a régi korok emlékeinek összegyűjtése, a nemzeti és iparművészeti múzeumok alapítása, iparművészeti 25 iskolák felállítása kezdődött el, és történt meg. Azok a tervek, amelyeket ismertetünk bécsi megrendelésűek, és a bécsi elvárásokat és állapotokat tükrözik, nem a hazai iparművészet történetét segítik információkkal. De talán mégis érdemes a terveket megfigyelni, hisz a romantikus historizmus tárgytervező magatartására vonatkozó általános tanulságokat vonhatunk le általuk. Storno későbbi tevékenysége pedig már egyértelműen a hazai historizáló építészet és iparművészet történetébe tartozik. A továbbiakban az időrendet nem figyelve a legfontosabb tárgycsoportok szerint ismertetjük Storno terveit, a Gewerbe Kunstblatt számára készített, és részben megjelent használati eszközöket, majd David Hollenbach rézművesnek készített bronz használati eszközök terveit mutatjuk be. Bemutatjuk azokat a többnyire ismeretlen helyre készített szakrális tárgyakat is, amelyeket ebben az időszakban tervezett. Azzal a megjegyzéssel, hogy e tárgykörben későbbi feldolgozásra vár az a számtalan gótizáló és romanizáló templomi berendezés és felszerelés, amelyeket konkrétan egy-egy helyre tervezett, s amelyek tervei itt nyugosznak a Storno gyűjteményben, a megvalósult tárgyak pedig talán még eredeti helyükön a templomokban találhatóak. Külön csoportként mutatjuk be Breunner gróf számára Grafeneggbe tervezett színpadképek és napóra terveit, valamint a Pejacsevich család különféle kastélyaiba szánt bútor, és enteriőrterveket. Végül kapuk, diadalkapuk, síremlékek terveit ismertetjük, olyanokét, amelyek szintén ebben az időszakban terveztettek. Úgy gondoljuk azonban, hogy azok a grafikai tervek különféle keretek, szenteket, vagy más egyházművészeti témákat feldolgozó albumok, versillusztrációk - (túlnyomóan német, kisrészben magyar költemények illusztratív lapjai) - tervezett füzetei egy következő publikációban kerülnek ismertetésre, hisz más problémákat vetnek fel, noha ugyanúgy gótizálnak, és ugyanebben az időszakban készültek. 103