Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Gömör János–Márton Péter–Hertelendi Ede–Benkő Lázár: Sopron és Daurfalva (Drassburg) égett sándainak kormeghatározása fizikai módszerekkel

a kiégett föld utolsó kihűlésének idejét mutatja. Amennyiben azt az elméletet fogadjuk el, hogy a sánc utólagosan égett ki (pl. ostrom) - a koradatok, a sánc pusztulásának korával azonosíthatók. A SOPRONI SÁNC A Sopron belvárosát körülvevő égett sánc Scarbantia ovális alaprajzú késő-római városfalának vonalát követi. Átmérője 404 és 250 méter, 8,7 ha területet foglal el. 20 méter széles, és napjainkig 5 méter magasságig maradt meg. Nováki Gyula és Sándorf i György 3 3 számításai szerint faszerkezetű földsáncba építésekor mintegy 16527 m fát, és 53529 m földet halmoztak fel. 100 embernek a fenti anyagmennyiség beépítése 761 napot , hozzávetőlegesen két évi munkát jelentett. így 1050-1300 m hosszan építették fel a 20-30 cmes átmérőjű 0,7-3 m hosszú bárdolatlan fatörzsekből csapolás nélkül összeállított ge12 rendavazat és a földsáncot. A helyenként 700 C° -nál magasabb hőmérsékleten átégett sánc gerenda-lenyomataiban ma már jobbára csak hamut találunk, a sánc külső szélei felé, illetve helyenként a sánc 13 alján faszenmaradványok is előfordulnak. Ugyancsak a sánc alja alkalmas archeomágneses mintavételre, mert itt az átégett agyag még eredeti helyzetében található. Az 1044ben először említett soproni földvárnak az építési idejére vonatkozó feltevéseket legutóbb Tomka Péter foglalta össze, és ő határozta meg régészeti módszerekkel korát a XI. század elejére, amely meghatározást a sánc újabb régészeti kutatásainak eredményei, a sánc feltöltésében talált leletek is alátámasztanak. (2.ábra) Major Jenő korábbi feltevése, hogy az erődítmény az Árpád-kori ispáni várral azo17 nos, tehát bebizonyosodott. Hogy mégis elvégeztük itt a fizikai kormeghatározási kísérleteket, annak az az oka, hogy e kormeghatározások pontosságát ezen - a sok közel azonos korú anyagot adó - égett objektumon sorozatvizsgálatokkal van lehetőségünk kontrollálni. A sánc egymástól távoli pontjain vettünk mintákat, hogy az egész erdőrendszerre érvényes korbecslést is adhassunk. (3.ábra) A Storno ház (Fő tér 8.) udvarán a vörös sánc alsó rétegéből, az égett agyagból vett 18 archeomágneses minta (AM 1) 880-1240 közötti koradatot mutatott. A mintavételre a ház felújításakor volt lehetőségünk. A Városház utcai ásatáson a sánc alsó gerendarácsozata (4.ábra) között erősen kiégett földet találtunk. Póczy Klára és Tóth Sándor korábbi itteni ásatásait 1974-ben és 1983ban folytattuk a városfal-rekonstrukcióhoz kapcsolódó műemlékvédelmi munkák keretében. Az alsó gerendasornak a sánc belső széle felé eső részén tudtunk faszénmintákat kiemelni (5.ábra /1/b) 30-40 cm átmérőjű gerenda-lenyomatokból, (ó.ábra) A gerendaátmérők is mutatják, hogy vastag, kerek átmetszetű, bárdolatlan faágak voltak ide beépítve. A C 14 koradat (C 1) 710-740, illetve 760-940, mindenképpen korábbi időre utal a sáncban talált X-XI. századi cserepeknél. Az 1983-ban feltárt, erősen kiégett 51