Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Tury Mária: Festmények restaurálása a Xántus János Múzeumban

A múzeum festőrestaurátor műtermében a fotódokumentáció Fortepan 6x9-es 100 ASA, 21DIN-es filmen készül, normál és special, vékony papírra, 18x24 cm-es méretben. Szándékunkban áll a fotózás, más, bonyolultabb, a látható és láthatatlan fény más spektrumaiban végzett eljárások alkalmazása, amikor anyagi lehetőségeink a szükséges felszerelés beszerzését lehetővé teszik. Jelenleg, jelentős anyagi ráfordítással, a múzeum megoldotta a világítást professzionális, műtermi lámpa beszerzésével. A következőkben a Petz gyűjteményből származó 3 kép restaurálását ismertetem. 1989-ben restauráltam az 1700 körül készült "Öreg tudós" című portrét. Leltári száma 55.141.1., ismeretlen festő műveként szerepel a leltárkönyvben, méretei 59,5x42,5 cm, vászon alapra festett olajkép. Korábban már restaurálták, kleiszterral volt dublírozva. Felszíne besötétedett, ami erősen megváltoztatta az eredeti színeket és eltakarta az eredeti rajzot. A festékréteg felkagylósodó, de jól rögzített volt, így lepergés veszélye nem állt fenn (1. kép). A lakkréteg és a régi retusok eltávolítása után előkerült a festő aláírása dátummal. A felirat helye az asztal sarkáról lelógó terítő, közvetlenül az asztallap alatt: "Elias Mögel pinxit 1774" (2. kép). A régi dublírvászon eltávolítása után a festékréteg rögzítése és az új vászonra húzás viasz-gyanta keverékkel történt. A festékréteg hiányait krétás tömítőanyaggal pótoltuk. Az esztétikai helyreállítás imitativ retusokkal történt ( 3. kép ). 1989-1990-ben restauráltam Petz Miksa arcképét, amit a XIX. sz. elején ismeretlen osztrák festő készített, méretei 69 x 53 cm. Petz Aladárné nemzeti értékű magángyűjteményének listáján a 24. A hátoldalán ( 4. kép ) levő cédula tanúsága szerint kiállították Győrött 1903-ban a győri családok birtokában levő képekből rendezett kiállításon. A műterembe próbatisztítással és az elejére ragasztott fehér selyempapír maradványokkal került ( 5. kép ). A lakk erősen besötétedett, opálos volt ( 6. kép ). Sötét felszínét az erőteljesen alkalmazott patinának is köszönhette. Tisztítás után nagyon hiányos, kopott felület került elő ( 7. kép ). Ez indokolta a patina erőteljes alkalmazását a régi, mára már meghaladt restaurátor-szemlélet alapján. Különös az arcon látható pókhálószerű kopás, mely valószínűleg a f elkagylósodott kép valamikori tisztítása nyomán alakulhatott ki, mikor a tisztítószer a fölperdült festékréteg lapocskák legmagasabb pontjait erőteljesebben lemoshatta ( 8. kép ). A régi dublírvásznat és kleisztert eltávolítottam. Ezután viasz - gyanta keverékkel újra vásznaztam. A festékréteg hiányait krétás tömítőanyaggal pótoltam ( 9. kép ). Egy réteg Rembrandt Retouching Varnish fölé a retusok gyantás kötőanyaggal készültek, ami biztosítja, hogy egy jövőbeni tisztítás során az alatta levő lakkal egyidejűleg az akkor már elöregedett retusok is könynyedén eltávolíthatóak legyenek. A végső lakkozás Rowney No 800 Artists' Clear Picture Varnish-sel történt (10. kép). 1989-1990-ben készült el a Petz Aladárné listáján 8., XVIII. sz.-i német festő "Lakomázok" című vászonra olajjal festett képének restaurálása. Méretei a restaurálás során 59,5 x 76,5 cm-ről 59,5 x 62,5 cm-re változtak, mert a tisztítás során a két oldalán toldások kerültek elő. Ezeket a helyreállításkor elhagytam és a megtalált eredeti méretet állítottam vissza. Ez az alkotás is részt vett az 1903-as győri kiállításon. A műterembe kereszt alakú 452