Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Szakál Gyula: Túlélési stratégiák és kommunikációs manipuláció a szlovákiai magyarság körében

Az írásnak van mondanivalója a hatalom számára is. "Tanári tapasztalataim szerint Romániában is csak azok tudják alaposan elsajátítani a feltétlenül szükséges román érintkezési nyelvet, akik fogalmaikat már anyanyelvükön is kiképezték, és erre a biztos alapra építik fel ikernyelvüket, vagy tükörnyelvként a szükséges más nyelvtudást." Ha nem engeditek megtanulni anyanyelvünket, úgy szlovákul sem tudunk rendesen beszélni. A hatalom és a nemzetiségek kommunikációs kapcsolatában szinte kizárólag a nyelv kérdése dominált. Ezt természetesnek tartjuk, mert a nyelv a kultúra, a nemzeti identitás legfőbb hordozója. A kisebbségi létnek azonban van egy mindmáig kevéssé méltatott összetevője. Csekély súllyal, de felvetődött az a gondolat, hogy a kisebbségre nézve veszélyes, ha ismeretei közül hiányoznak a technikai-civilizációs tudás elemei. Egy nemzetiség úgy is felmorzsolódhat, ha tagjai nem versenyképesek a modern szakmákban és iparágakban. A nyelv, a kultúra és a hagyományok őrzése ma már nem elegendő. A nemzetiségi lét csak társadalmi versenyképességgel őrizhető meg. Minden emberi közösség különösen a kisebbségek egészséges énképének kialakulásához és megőrzéséhez hozzátartozik ugyanis a csoport autonóm kommunikációs csatornáinak a kiépülése, ahol a közösség története, traumái, énképe, értékei tárolódnak, és a változó világgal ütközve, módosulnak. Ez a belső önreflexios rendszer szűri meg és építi magába a csoportra vonatkozó külső információkat. Természetesen ugyanis, hogy énképünk kialakításakor - tudatosan és öntudatlanul - igen erőteljesen építjük be mások véleményét. Ha egy csoport belső kommunikációs rendszere sérül vagy teljesen megbénul, akkor a külső negatív élmények akadálytalanul jutnak el az individuumhoz. Előbb-utóbb megteremtődik a lehetősége annak, hogy az önértékelés komolyan sérüljön. így jobban ki vannak szolgáltatva manipulációnak, hiszen igénylik a külső információt, ezzel akarván csökkenteni belső bizonytalanságukat. Ez az autonóm kommunikációs rendszer teremti meg a lehetőségét a kollektív tapasztalatok felhalmozásának és átadásának. Kimunkálja továbbá azt is, hogy túl a nagypolitika terrénumán, az emberléptékű világban milyen magatartásés viselkedésformák sikeresek a kisebbség szempontjából. A modern ember gondolkodásának hajlama az alternatívákra és a kommunikáció hallatlan nagy lehetőségei a sokszínű árnyalatokra még a legnagyobb presszió és a leghomogénebbnek tűnő világképek esetén is jelzéseket képes küldeni a hatalomnak és eligazítást tud adni az egyénnek. A hetvenes évek második felében Csehszlovákiában a politikai viszonyok stabilak, mindenkinek megvan a feladata, a társadalom töretlenül halad teleologikus küldetése felé. A nemzetiség kommunikációja azonban a hatalom és a kisebbség meg nem szűnő állóháborújáról tanúskodott. Szakái Gyula * A tanulmány a Hét c. csehszlovákiai magyar nyelvű hetilap 1977. évfolyamának kommunikáció-technikai elemzésére épül. A dolgozat a győri Domus Hungarica Egyesület részére készült tanulmány részlete. 444