Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Szakál Gyula: Túlélési stratégiák és kommunikációs manipuláció a szlovákiai magyarság körében

köztünk ilyen jelzésekkel. Arányuk igen szerény (6,6 %) és nagyon perifériális. Egyik helyen az ideológia klasszikus kommunikációs szabályai szerint kifogásolták, hogy a kultúra magasabb fejlettségi foka ellenére még nem kielégítő a hatás "folyamata". Másutt a szerves kétnyelvűséget propagálva említik meg a magyar nyelv romlását, vagy a magyar irodalom és színjátszás egykori színvonalát és sikereit méltatva fejtették ki véleményüket ilyen indirekt formában a jelen helyzetről. A nemzetiség (nemzet) kategóriák ugyanazon írásokban lényegesen kevesebb alkalommal (43-szor) fordultak elő. (Nyilvánvalóan csak azokat az eseteket vettük figyelembe, ahol nem szerepelt a magyar szó, hiszen ezek más kategóriába kerültek.) Ritkább használatuk ellenére szövegkörnyezetük sokkal szélesebb és differenciáltabb jelentéstartalommal rendelkezett, mint amit a magyar szó esetében tapasztaltunk. Mivel a jelentéstartomány skálája szélesebbnek és némileg másnak mutatkozott, meg kellett változtatni az osztályozási szempontjainkat is. A nemzetiség (nemzet) szó előfordulása 40 %-os értékben, ami már igencsak jelentős, kifejezetten ideológiai környezetben, vagy az állami egység hangsúlyozásának erősen politikai töltésű kontexusában fordult elő. Figyelemre méltó, hogy a magyar szó környezetéhez képest többszörösére növekedett (25 %) az ellentétek, problémák és a megkülönböztetés megjelenése a nemzetiség kifejezés környezetében. A megmaradással, a nemzetiség létének féltésével az előfordulások 10%a foglalkozott. Ugyancsak megnövekedett igaz, hogy enyhe és indirekt formában a negatívumok feltűnése. Az ideológiai mezőben a nemzetiség szó a szocialista hazafisággal, és a proletár nemzetközösséggel együtt került említésre. Gyakran tűnt föl a lenini-nemzetiségi politika és a Szovjetunió mint példa említése. A nehézségek környezete nem ilyen egyértelmű és elemzése is komplikáltabb. Konkrét és néven nevezett problémára nem utaltak, de igen gyakran szerepelt a megkülönböztetés szó, vagy hogy a nemzetiségi problémák nem egyszerűek, alapvető problémák vannak és a nehézség szó is gyakran előfordult. A marxista ideológiában és formanyelvéből is következik a küzdelemre, harcra utaló szavak megjelenése (19 %). Ilyenek a: harc, szabadságharc, ellenfél, ellenség, forradalom, győzelem. Érdemes kitérni még a pozitív és a negatív jelzők használatára a nemzetiségi szó környezetében. Vizsgálataink során, meleg hangú környezetet az esetek 11%-ában találtunk. Ezekben az esetekben (testvéri együttélés, becsületes, békeszerető ember, együttműködés, összetartozás ) mindig a marxista kommunikációs nyelv sablonjai domináltak. Az elmarasztaló, pejoratív jelzők kapcsolása lényegesen nagyobb számban és arányban történt (23,2 %). A vérszomjas, bitorló, lemondás, megoldatlanság, fasizmus, agresszív, érzéketlenség szavak feltűnése és ilyen aránya elgondolkodtató, de ezek csak egynéhány írásra korlátozódtak. Összegzésként elmondhatjuk, hogy a cikkek mondanivalójától függetlenül a szókapcsolatokban és a környezetben a nehézségek, a megmaradás és a negatív jelzők, valamint 433