Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Szakál Gyula: Túlélési stratégiák és kommunikációs manipuláció a szlovákiai magyarság körében

TÚLÉLÉSI STRATÉGIÁK ÉS KOMMUNIKÁCIÓS MANIPULÁCIÓ A SZLOVÁKIAI MAGYARSÁG KÖRÉBEN* Mindnyájan tudjuk, hogy az emberi közösség, így a nemzeti együttlét kialakulása is hosszú és meg nem szűnő tanulási folyamat eredménye. A tanulás-tanítás meghatározott rendszere, a külső irányítás és a belső védekezés állandó küzdelme még hangsúlyosabbá válik kisebbségi léthelyzetben. Az asszimiláció durva, vagy rafinált módszereivel szembeszegül a túlélés szubjektív igénye. A spontán egyéni ellenállás, a közösségi dac és a kisebbségi társadalom túlélési élettechnikái legalább olyan sokrétűek, mint a beolvasztási törekvések állandó változó, tökéletesedő módszerei. Az emberi civilizáció sajátossága, hogy nyelvében tárja fel, éli meg saját problémáit. A nyelvi kommunikáció sohasem csak a világ, a társadalom felépítésére és működésére vonatkozik, hanem mindig kijelöli a helyes cselekvés irányait és lehetőségeit is. Különösen konfliktushelyzetben válik fontossá a kommunikáció szerepe, hiszen a társadalmi ellentétek háttere és megoldási irányai nem válnak automatikusan világossá a közösség tagjai előtt. A kommunikációs eszközök birtoklása a diktatúrákban enyhe vagy szélsőséges formákban, de mindig nyelvi monopóliummá is válik. A nyelvi mechanizmussal ugyanis befolyásolható a politikailag értékesnek tekintett magatartásminta és biztosítható a hatalmi integrációs tér. Jól emlékszünk még a szocialista társadalmak hivatalos nyelvére, ahol csak egy adott és zárt nyelvi világban lehetett rögzíteni minden társadalmi tapasztalatot. Az alternatívák teljes hiánya, ha lehet, még nehezebb helyzetbe hozta a szocialista országban élő nemzetiségeket, hiszen már puszta létük is a másság irányába hatott. A politikai cselekvésképtelenség és a reális nemzetiségi közösségélmények teljes hiánya létszimbólumok termeléséhez vezetett. A kultúra természetellenes módon felértékelődött, hiszen minden gazdasági, jogi, politikai problémát kulturális kérdésre kellett redukálni. Nagy nyomás nehezedett erre a "létfenntartó" szférára, hiszen a történelmileg kialakult szokások, szimbólumok egyaránt ütköztek a hatalom internacionalista ideológiájával, másrészt az államalkotó nemzetek eltérő hagyományaival. 430