Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Barsi Ernő: A Szigetköz népzenéje

Egy általánosan ismert kiszámolónk: Egyedem-begyedem tengertánc... mely az "egy" számmal, annak játékos módon továbbképzett alakjával elkezdett kiszámolóból alakul, Szigetközben pl. igy ismeretes: Igyerédi, bigyerédi, városi acskó, Kilencedik. Péter, zittyem-zöttyöm. Madarak va Iának, földre szál Iának, Kölesszemet szedegetnek. Kasba tőtik, kas nem telik, Nádszál, violaszál Hess ki madarász ! (Écsi Albertné sz. 1898. N agybaj cs, 1968.) A bükkaljai Sályban azonban ilyen változatban jegyeztem le: Egyedem-begyedem, ti jom-tájom, Törzsöm-börzsöm, bikf a járom, Szőlő, rigó, kerek erdő. Mondván mondtam a medvének: Építtessél egy kőfalat. Kong-kong, kongatom, Rézpálcámmal kongatom Nyúl, nyúl, nyomadék Bárány bücski, ütsd ki, hajtsd ki, Ütsdkiebbül,e! (Molnár Borbála sz. 1889. Sály, 1967.) E két távoli tájról idézett változat egymás mellé állítása mindennél jobban igazolja Kodály Zoltán megállapítását, miszerint:"a gyermekdal /mondóka/ a változatképződés magas iskolája." S az első példát joggal nevezhetjük szigetközinek, a másodikat bükkaljainak. Más tájon ezeket így sohasem hallottam. Csak Szigetközben találkoztam Urodi Jancsi vagyok én... vagy isgy zsák alma, hatvan dió, cserepofonyitó kezdetű gyermekjátékokkal, s az alábbi szövegű altatóval: Aludj baba, aludjál, Feljött már a csillag, Csengetyűs kis fehér bárány Hazafelé ballag." (Barsi Ernő 1971.: 98., 126., 57.sz) Ez utóbbinak érdekessége, hogy tiszta dó pentaton dallama van. Szigetközben, Nagybajcson találtam rá az addig sohasem hallott és közölt énekes mondókára, melyet a felnőttek ölbeli gyermekkel játszanak, miközben a gyermek fülét tekergetik: 396