Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Nagy Ilona: Korcsoport találkozó

Az ünnep megszervezése két síkon történik, pontosan kialakított menetrend szerint. Az önszerveződés a szóbeliségből indul: az érintett korcsoport tagjai előbb csak egymás közt emlegetik, hogy tenni kellene már valamit, majd kiválik egy szervező egyéniség, aki megteszi a kezdő lépést. Kihirdetteti az első gyülekezés helyét és időpontját, amikor is szervező bizottságot választanak. Gondosan ügyelnek arra, hogy tagjai helyben, forgalmas helyen dolgozók legyenek, akik az információkat könnyen tudják továbbítani. A hivatalos műsoron kívüli ügyeket szervezik, rajtuk múlik az éppen megvalósítandó forgatókönyv variábilis elemeinek alakulása. Valamilyen minőségben valamennyien láttak már üyen találkozót, de az előző évjáratok át is adják tapasztalataikat. Ezzel a készlettel gazdálkodna. Már a meghívók elküldésekor érvényesül a legfontosabb alapelv, az egyenlőség, amelyet minden mozzanatban betartanak. Ezen csak a vacsorához ültetésnél esik csorba, ahol közmegegyezéssel és mindenki által elfogadva a község vezetőit ültetik a díszhelyekre, de amikor ők távoznak, és kezdetét veszi a mulatság, fokozatosan szétrázódik a társadalmi hierarchiát tükröző teremkép. Az ünnepi találkozóra gyülekezés beszédtémája az egymásra ismerés öröme (távoliak esetében) és az idő múlásának ismételt emlegetése a helybéliek között is. Házastársakkal együtt érkeznek, a nők lehetőleg új, csináltatott, nem divatos, hanem a helyi ízlésnek megfelelő ruhában, a férfiak ünnepi öltönyben. Először a temetőbe mennek az elhunyt kortársak sírjához, ahol a szervezőkön múlik, hogy csendben elhelyezik a virágokat, meggyújtják a gyertyákat, vagy fel is idézik az illető életét, halálának körülményeit. Visszafelé - az állami ünnepek protokolljától átvett mozzanat - a szovjet hősi emlékműhöz mennek, és a szervező férfiak államfői koszorúzásról ellesett léptekkel, mozdulatokkal elhelyeznek néhány szál virágot az obeliszknél. 1989-ben "megfeledkeztek" erről, viszont először ők gyújtottak gyertyát a temetőben a háborúban elesett hősök keresztjénél. Az alsóőriek ugyanezt teszik minden évben. A födémesiek a falu új házasságkötő termében foglalnak helyet, ahova már a nézősereg, a leskelődő hozzátartozók is elkísérik őket. A Helyi Nemzeti Bizottság, a falu állami vezetése adja a műsort. Az anyakönyvvezető névsort olvas, kiki aláírja a feldíszített anyakönyvet, átveszi a bizottság elnökétől a virágokat és a helyi öntudatot erősítő cseréptányért, melyet a falu neve és jellegzetes építményeinek domborműve díszít. Kétnyelvű üdvözlő beszéd, a tanácsi dolgozók szavalatai, iskolások kórusa a műsor: azalatt lehet elmélyedni, mérlegre tenni az elmúlt fél évszázadot. Közösségi értelmezés tárgyává válhat az ember élete. A teremből kivonulóknak a nézőközönség átnyújtja virágait. A virágok ára pontosan tükrözi az összetartozás fokát, illetve a már meglévő tartozás mennyiségét. A virággal vonulás a ballagásra emlékeztet. Az étteremben már egymás közti üdvözlő beszédek hangzanak el. A hivatalos vendégek távozásával kezdetét veszi a tánc, ének, iszogatás, mulatozás, amely reggelig tart. A vizsgált korcsoport mulatozás kultúrája hely - és időspecifikus, külön tanulmányt érdemelne. Óriási népdal és magyarnóta repertoárjuk van: 1989-ben kb. kilenc órán keresztül énekeltek, 388