Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Ács Anna: Borbálázás Horvátkimlén

asszony. De "rákészültek" erre az estre a szülők és a faluban élő kisebb gyerekek is. A rossz magaviseletű gyermekeket így fenyegették meg évközben a szülők Horvátkimlén:"cete zbit Barbara !" (majd megver Borbála !) Azt is igyekeztek elhitetni, hogy az erdőből jön elő a Borbála, a vízen (Mosoni-Dunán) túlról, a túlpartról vagy a temetőből, ha büntetni akar. Amint közeledett Borbála napja, egyre többször hangzott fel: "Dica ne budite zlocesti, ár ne dugó ce dojt Barbara, i ce bit nuter puscana !" (Ne legyetek rosszak gyerekek, mert nemsokára jön a Borbála és beengedjük !) December 3-án a gyerekek ki se mertek lépni az utcára. Sokszor már kora délután bezárták az utcaajtót Borbála elől, persze hiába, mert a szülők újra kinyitották. Ősszel a szülők félretették a szép piros almákat Borbála ajándékának ("lipe cerjene jabuke za dar-od Barbare"). A gyermekeknek szánt ajándékok összegyűjtése mindig a Borbála szerepére készülő lány illetve asszony feladata volt. Esetenként a szülők maguk adták át a leendő Borbálának, hogy házukat mindenképpen megtisztelje látogatásával. Előfordult az is, hogy a házba betérő Borbálának az udvaron dugták a kosarába az ajándékot a szülők. Különben Borbála rendszerint vitt magával ajándékozásra maga csomagolta almát, diót, néhány szem cukorkát. A Borbála szerepre való felkészülés legfontosabb momentuma az öltözet összeállítása volt, különösen az első ízben beöltözők számára. Nagyanyától, idősebb asszonytól kértek kölcsön melegebb, alján széles csipkével díszített alsószoknyát, bő ujjú fodros hálóréklit illetve nagyapától, öregebb férfirokontól inget. Erre az alkalomra még egy lepedőt, fejkendőt és tülldarabot is készítettek elő. Borbála öltözékének minden darabja -a cipő vagy csizma kivételével- hagyományosan fehér volt. Az ajándékokat is fehér színű asztalkendőbe kötötték be. Alkalmanként csuhészatyorba rakták, az utóbbi időkben pedig fonott karkosárban viszik magukkal. Az ajándékok mellett volt a helye egy fakanálnak is. A használatban levő főzőkanalak közül választottak ki erre a jeles estére egy kevésbé kopottat és a nyelére fehér szalagot kötöttek. Hogy a sötétben tájékozódni tudjon, Borbála kísérőjének kérte föl egyik barátnőjét vagy ismerősét. A kísérő illetve valamelyik családtag segítette öltözni Borbálát december 3-án délután. Meleg alsóneműire tekerték a lepedőt s azt összetűzték. Feladták rá az alsószoknyát, amibe betűrték az inget. Arcát gondosan kötötték be az előkészített tülldarabbal, úgy, hogy láthasson, de arca felismerhetetlen legyen. Végül kendőt tettek a fejére, amely 22 a homlokot is takarta. Borbála szürkületkor indult útjára kísérőjébe karolva. Szerepe szerint nem beszélhetett, csak hümmögött ("nek merdala je"). Kísérője jelezte érkezésüket: megkocogtatta a konyhai kisablakot illetve ajtót és megkérdezte: "Smi Barbara nuter pojt ?" (Bemehet-e Borbála ?) Rendszerint igen volt a válasz, néhol azonban hozzátették: "Ako ne budes grubná !" (Ha nem leszel goromba !) A kisebb gyerekek asztal, ágy alá bújtak Borbála elől. Gyergyói Imre így emlékezett vissza: "Amint csikordult az ajtó, ugrált a szívünk, zakatolt az ágy alatt. Anyánk csak beengedte Borbálát." Kísérője kívül maradt, Borbála az ajtó közelében állt meg a konyhában. A szülők előcsalogatták rejtekhelyükről a gyerekeket és így szóltak: "Ovo je Barbara, molite joj !" (Itt van Borbála, imádkozzatok neki !) Borbála meghajtotta 349