Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Ágh Zsófia: Isten zászlai

nyitható, de nem is teljesen kizárható hatását feltétezve, elképzelhető, hogy a múlt század első felében még voltak a mezővárosnak temetéskor használt zászlói. Az mindenesetre bizonyos, hogy búcsús-zászlók voltak Halásziban. A községből a mai napig is járnak Máriakáinokra évente kétszer (ez van a legközelebb) Pünkösdhétfőn és Kis­asszonykor, Csatkára, Osliba, Márianosztrára, Máriaremetére, a háború előtt Máriacellbe és Boldogasszonyba is mentek gyalog. Évenként öt-hat alkalommal is előfordult, hogy egy­egy társaság búcsúba indult. Halászi saját búcsúját Szent Mártonkor tartja. A búcsús menetek, vallási szokások tárgyalásánál nem feledkezhetünk meg arról, hogy a temetési szertartások, beleértve a koporsó vivő felvonulást is, formában, funkcióban és szimbólumrendszerében is mennyire azonosak a körmenetekkel, az egyházi felvonulások­kal. A Mátyás-Graduale "E" iniciáléjában, amely a Kereszt járó nap ábrázolása, a követ­kezőket látjuk: "A körmenet színhelye díszes, gótikus templom és a hozzá csatlakozó ár­kádos kerengő, amely a temetkezési helyül szolgáló, négyszög alakú udvart fogja közre. A menet élén a két szerzetes a gótikus ereklyetartóval éppen a templomba érkezik. Az ün­nepi zászlókat és gyertyatartókat vivő ifjak mögött a főpapi díszbe öltözött püspök és kísérete halad." 14 Az Áldozócsütörtök előtti Kereszt járó napokon a járványok, szerencsétlenségek ellen könyörögtek. Hasonló felvonulás volt Búzaszentelőkor (Szent Márk napja, április 25.), ami­kor a vetésre kérték az ereklyékkel, zászlókkal énekszóval processziót tartók az Úr támo­gatását. A miniatúrából tehát megismerhetjük a XV. század körmeneti zászlóit, de az ikono­gráfia ad magyarázatot a zászló funkciójára is. Ugyanitt, a Mátyás-Graduale címlapján Jeruzsálem látképe előtt ábrázolja a festő a feltámadt Krisztus alakját, bal kezében a ke­reszt- re tűzött, fehér alapon vörös keresztet ábrázoló zászlóval. A feltámadás szimbólu­maként ugyanezzel a zászlóval jelenik meg például a Magyar Anjou Legendáriumban "A pokol tornácán" Krisztus vagy Fra Angelico festményén a firenzei San Marco-kolostorban (1440 körül), Kolozsvári Tamás 1427-es oltárképén (Krisztus feltámadása) és MS mester Krisztus keresztre feszítése c. képén (1507). A zászló tehát egyrészt a feltámadás, a halál fölötti győzelem, az élet jelképe, a keresz­tes hadjáratokban a Krisztus nevében aratott győzelemé, ld. Szent György vagy Kapisztrán Szent János attribútumaként, másrészt a pokol tornácán az ördög, a gonosz fölötti győze­lemé. A keresztes zászló lehet a Remény, Isten Báránya és az Ecclesia (Krisztus egyháza) attribútuma is. A zászló vallásnéprajzi jelentőségét, a körmenetek és a halálhoz fűződő szokások összefüggését tovább igazolja Bálint Sándor leírása: "Ebéd előtt - a Szegedről Kisasszony napján Radnára induló búcsúsok - a búcsúkeresztet a földbe szúrták, a zászlókat küllö­szerüen körélye fektették és szalagjait a földön szépen kisimították. Utána pedig az egész búcsús sereg térden csúszva megkerülte ezt a rögtönzött kört közösen énekelve. " Vagy a következő zsidó szokás: "a siíoktól négy könyöknyire körülállják a koporsót, majd kö­338

Next

/
Oldalképek
Tartalom