Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Ágh Zsófia: Isten zászlai

született az egyház javára, amelyeknek többsége ugyanezt a célt szolgálta. (Utóbbiak az 1890-es évektől 191 O-ig). A legjelentősebb az I. világháború alatt elhunyt Kreitl Anna "leányasszony" adománya, aki - családja nem lévén - mindenét az egyházra hagyta. A templom egyik üvegablakát szintén ő csináltatta. Halála évfordulóján a mai napig tartanak szentmiséket. A XVIII.-XIX. század fordulójának helyi vallási életére jellemzőek az adományok: 1770-ben Szentmiklósi Nagy Péter az araki kőkeresztre, 1776-ban és 1802-ben Bedőts Mihály özvegye, Erzse a szilvási kőkeresztre, 1779-ben a feketeerdői, a Harangos-kertben lévő kereszt fenntartására, 1816-ban "ispota-alapítványt" tesz Bernátsky Borbála (ez később fel is épül és a falu szegényeit támogatja), később már 1864-ben pedig a Szent Flórián szobor felállítására adakoznak. E látványos, s a megtalált iratoknál bizonyára még nagyobb mérvű adakozási kedvben is feltűnik a zászlókra hagyott száz forint felajánlása. V. A ZÁSZLÓ ÉS A TEMETKEZÉSI SZOKÁSOK A zászló nem tartozik elsőrendűen azok közé a szakrális tárgyak közé, amelyekre a testamentumírók figyelmet fordítottak. Barna Gábor Kunszentmárton szakrális tárgyairól írva már megjegyzi: "a szobrok, képek, templomi zászlók, lobogók többsége a hívek, vallásos közösségek kezdeményezésére és buzgóságából került be a templomba... A kunszentmártoni Szent Márton templom története során több ízben olvashatunk bizonyos képek, szobrok, stb. létesítésére tett alapítványokról. így állíthatta föl a radnai búcsúslobogóit az Élő Lelki Rózsafüzér Társulat... A mindenkori lelkipásztorok ugyanakkor a s templomok belső felszerelésében fontos, sokszor kezdeményező szerepet játszottak. " Halászi Szent Márton templomának ma is vannak, többségében a két háború között készült, pl. alkalmi társaság által, ajándékba kapott piros damasztból varrt zászlói, így Szent Márton zászlója is. A zászlók többségén Pestről rendelt olajkép van, amely valamelyik szentet, legtöbbször azonban Szűz Máriát ábrázolja. A testamentumban fölajánlott zászlók sorsáról semmit sem sikerült kideríteni. Zászlók nem maradtak a múlt századból, az iratokból pedig a testamentum külsején tett megjegyzésen kívül, hogy a befizetés 1822ben megtörtént, semmi más nem mutatható ki. Az azonban valószínű, hogy a zászlók búcsús zászlók lehettek, és temetésre nem használták őket. A halászi temetkezési szokásokban nincs jelen csak halvány nyomokban a zászlóval való temetkezés szokása. A községben 1956 augusztusáig nem temettek háztól. A halottvivők mindig rokonok voltak. A halotti menetben elől két ministránsgyerek vitte a keresztet, mögöttük ment a többi gyerek, őket követte a pap. A koporsót közvetlenül a közeli hozzátartozók, majd a rokonság, az ismerősök követték. Temetésen zászlót csak a Rózsafüzér Társulat tagjainál használtak, de a társulat zászlaját a temetőben tartották, s csak a temetőn belül, a sírig kísérték vele a halottat. 336