Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Jáki Sándor Teodóz: Egy kunszigeti archaikus népi imádság nyomában

EGY KUNSZIGETI ARCHAIKUS NÉPI IMÁDSÁG NYOMÁBAN 1974 őszén elmentem Kunszigetre, hogy az előénekes bácsi, Virág Mihály meghívásá­nak eleget tegyek. Olyan gazdag vallásos hagyományra találtam, melyet legmerészebb ál­momban sem remélhettem. A legfontosabb a húsvétvasárnapi Krisztus-keresés hajnali háromkor, a júniusi Szent Antal búcsú a 14-ét követő vasárnapon, majd a halottvirrasztó örökség, melyet az ILLYES-énekeskönyv számos példányú jelenléte biztosít, és - nem utolsósorban - az a szent buzgóság és kötelességtudat, mely a kunszigeti híveket évenkint kétszer - a Szentháromság vasárnapja előtti és a Kisboldogasszony napját követő szomba­ton -, útnak indítja, hogy a gyermeki szeretet adóját zarándoklatban a szigetközi Mária­búcsúhelyen, Káinokon lerója. Nem csoda, hogy náluk az archaikus népi imádságok szent gyakorlata is ismert. 1974-ben a község esperes-plébánosa, Érsek Sándor, érdekes adatra hívta föl a figyel­memet. Az év eleji első hittanórán kikérdezte elsőáldozásra készülő növendékeit, hogy mit szoktak imádkozni este, lefekvéskor. Az egyik a Miatyánkot szokta, vagy/és az Üdvöz ­légyet; volt, aki a "Én Istenem, jó Istenem" kezdetűt fújta. De az egyik kis elsős csak hall­gatott. Ismételt bíztatásra elmondta, hogy ő mást szokott, mint amit a többiek fölsoroltak, mert ő azt imádkozza esténként, amire "a mama tanított". (A mi vidékünkön, a Kisalföl­dön, a mama jelent nagymamát, öregmamát is.) Rövidesen kiderült, hogy a hatéves kisfiú, Szálai Zsolt, a nagymamától tanult és szé­pen recitált szövege archaikus népi imádság. Bár a jelen fölfogásban ez közel sem olyan rendkívüli, mint csaknem két évtizeddel ez­előtt, mégis megérdemel pár soros megemlékezést. Köztudott, hogy az archaikus népi imádság újabb kutatásait meghatározó fölfedezés 1968. december 17-én történt, mikor Erdélyi Zsuzsanna magnetofonjába rögzítette Babos Józsefné hangját a Somogy megyei Nagyberényben. Egy évig szinte titokban érlelődött a csoda, hogy 1971-ben aztán teljes ragyogásában megjelenjen az új népköltészeti ág, nem kis dicsőséget hozva fölfedezőjének, hasonlóképpen Somogyországnak, de még a magyar 2 néprajztudomány nemzetközi megbecsülésének is. 327

Next

/
Oldalképek
Tartalom