Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Solymos Ede: Adatok a Mosoni Felső Halászati Társulat történetéhez

aki olyan vízterületen gyakorol halászati jogot, ahol a meder nem képezi tulajdonát, egy éven belül igazolnia kell jogosultságát. Ehhez elegendő, ha 20 évi békés birtoklást bizonyít. E kivételes helyzet két módon állhatott elő. Ismeretes, hogy a korábbi századokban királyaink gyakran adományoztak halaszohelyeket ott is, ahol a megajándékozottnak nem volt birtoka. Esetenként örököltek, vagy adtak-vettek is halaszohelyeket. Gyakoribb volt Batthyány és Wenkheim esete, amikor földesúri jogon gyakorolták a halászati jogot. Ennek az a magyarázata, hogy a magyar törvényhozás évszázadok óta a kisebb királyi haszonvételek vagy regálék közé sorolta a halászati jogot. Abból indultak ki, hogy a víz is a parti birtok tulajdonosáé. Mivel a jobbágynak nem lehet birtoka, halászati joga sem. Az 1836. VI.t.c. 8. §-a szintén regálénak tekintve a halászatot, attól a jobbágyot eltiltotta, s az 1853.évi úrbéri pátens 24. §-a szerint az úrbéres viszonyok rendezése nem vonatkozott a regálékra, a volt jobbágyok nem válthatták meg maguknak ezt a nemesi előjogot, még akkor sem, ha a községi vagy a volt jobbágy parti birtokot szerzett. Bár az 1883-as vadászati törvény azt mondja, hogy "A vadászati jog a földtulajdon elválaszthatatlan tartozéka", a halászati törvénynél salamoni döntést hozott. Burkoltan elismerte a regálét azáltal, hogy az így szerzett jogot megfelelő igazolással megtarthatták. A két község és a két földesúr eszerint járt el. Az iratok közt példát találtunk a törvény 23. §-ának egyik vitatott pontjára is, mely tiltja az éjjeli halászatot. Már a törvény tárgyalásakor sokan támadták ezt a tüalmat, hisz az éjszakai halászat nagyon gyakori és praktikus. Ilyenkor nincs olyan meleg, a hal inkább frissen marad, mint nappal, a háló sem romlik annyira, nappal jobban szárítható, világosban lehet csak javítani stb., stb. Ezért a miniszter már akkor kilátásba helyezte, hogy a kérdést rendeleti úton rendezik majd. 1889-ben megérkezett az első körlevél a megye közönségéhez az éjszakai halászat szabályozásáról: A Dunán Orsovától a Ferenc csatornáig, a Tiszán a Dunába ömléstől a Ferenc csatornáig, a Ferenc csatornán, a Dráván és a Balatonon ápr. 1-től jún. 15-ig terjedő időszak kivételével - melyre az éjjeli halászati tilalom továbbra is fennáll - ideiglenesen a tilalmat a miniszter felfüggeszti. A tilalom alól kivett vizeknél csak az anyamederre és az összefüggő mellékágakra, a Balatonnál pedig csak a tóra vonatkozik. Azon rendelkezés, hogy az éjjeli tilalom csak az emberi közreműködést közvetlenül igénylő fogási módokra vonatkozik, továbbra is fennáll. Ennek kapcsán jelenti a magyaróvári főhercegi uradalom a szolgabírói hivatalnak, hogy vizein (Kisduna és Lajta) éjjeli halászat egyáltalán nincs a folyók rendetlen volta miatt. Még nappal is nagy vigyázattal lehet csak hálót alkalmazni, sötétben kivihetetlen. Különben is elszaporodnának az orvhalászok, ezért nem javasolják a felfüggesztést. A Földmívelésügyi Minisztérium 1891-ben az éjjeli halászat tilalmát a Dunán fel az országhatárig, a Rábán Győr város határán belül, a Fertőn, Murán, Maroson, Tiszán a Szamosig megszünteti. 1903 szeptemberében Répássy Miklós kir. főmérnök, az Országos Halászati Felügyelőség osztályvezető helyettese levelet írt dr. Sőtér Ágoston ügyvédnek, a Mosoni Kisdunai 310