Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

S. Lackovits Emőke: A „szentsarok” a Fertő-menti magyar parasztszobában

feszület), ugyanakkor nyomon követhető egyes, korábban tisztelt szent háttérbe szorulása, kultuszának elhalványodása is. De ugyanígy nyomon követhető az ábrázolási típusok változása. A kultikus tér egy faluközösségen belül, minden családnál nem azonos. Jellegzetességeik társadalmi rétegenként, csoportonként némileg változtak. A Fertő-mentén vizsgált magyar faluk "szentsarkaiban" legáltalánosabb ábrázolások a Zelli Mária és a Svata-Hora-i Madonnák voltak. Utóbbi gyakorta megjelent házak oromfülkéiben is. A máriazelli kegyszobor másolataiként elterjedt Zelli Mária szobrok a 18. század végén, többnyire azonban a 19. század első felében készültek. Általában a sarokpadok fölé helyezték őket ún. Mária-házba (üvegajtós szekrényke), vagy kis polcra, esetleg a sublót tetejének közepére. Ezeket a szobrokat fából faragták, mindég kék és vörös színűre festették, bár esetenként az arany helyettesítésére a sárga is megtalálható rajtuk, pl. a palást kihajló belső részén, vagy a koronán. Jellemző rájuk a középkorias merevség, naiv lá13 tásmódot tükröző, durván megmunkált, egyszerű alkotások, amelyeknek készítői többnyire a búcsújáróhelyek környékén keresendők. Szűz Máriát mindig ülve ábrázolták, palástban, jobb karján a gyermek Jézust tartva, akinek kezében az országalma látható. Általában öltöztették is ezeket a szobrokat: fehér selyem, vagy fehér alapon aranyszállal átszőtt anyagból készült palástot adtak rá úgy, hogy az Máriát és a Gyermeket egyszerre födje be. A palástot rendszeresen - hetente, kéthetente - cserélték. Sokan a menyasszonyi ruhájuk egy darabjából készítették. Templomi példák alapján arra következtethetünk, hogy egykoron ugyanúgy, mint ott is, az egyházi év alkalmainak megfelelő, a liturgikus színekkel megegyező palástot adtak rájuk. A szobor elé mindég friss virágot tettek, télen azonban művirágot. Májusban és pénteki napokon, valamint nagypénteken mécsest égettek előtte. Kétoldalt két gyertya is volt mellette. Figyelemre méltó a gyakori, pénteki mécses- ill. gyertyagyújtás, amelyet, mint mondták, Jézus Szíve tiszteletére végeztek. Nagypénteken pedig Jézus kínszenvedésének és Mária anyai fájdalmának emlékére. Május hónapban Szűz Mária előtt tisztelegtek a mécses, ill. gyertya meggyújtásával. A Svata-Hora-i Madonna-ábrázolások osztrák-német közvetítéssel terjedtek el, amely terjesztésben Mariazellnek jutott a főszerep. A szobrok, amelyeket a Fertő-menti falvak házaiban őriztek, kisméretű, merev tartású, fából faragott, koronás Máriák, karjukon a többnyire ruhátlan Kisdedekkel. Mária alakját általában vörös-kék színű, esetleg sárga szegélyű palást fedte, amelyet faragással képeztek ki. A Kisded ruhátlanságából ítélve feltehető, hogy ezeket is öltöztették egykor. Ezek az ábrázolási típusok mindig fából készültek, kisméretű fülkékben, az un. Mária-házakban voltak láthatók, s többnyire a sublótokon kaptak helyet. A fából faragott szobrokon kívül a gipszből készültek is megtalálhatók voltak itt. Ezeknek többségét aranyozták, esztergályozott fatalpra helyezték és kisebb-nagyobb - az ábrázolás nagyságától, az alakok számától függően - üvegbúra alá is helyezték. Feltehető, hogy ezek előképéül szolgáltak azok a kisméretű, többnyire a 19. században, a 20. század elején készült viasz szobrok, amelyeket mindég üvegbúra alá helyeztek, esztergályozott fatalpra 257