Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

S. Lackovits Emőke: A „szentsarok” a Fertő-menti magyar parasztszobában

K. Csilléry Klára az európai paraszti lakáskultúrát vizsgálva rámutatott, hogy a szentképek és a szentek szobrainak lakáson belüli elhelyezése nagy területi egységenként elkülönül, megjegyezve, hogy ennek nyomán ugyanez a világi témájú képekről is elmondható. Ahol általános a sarkos elrendezés, így Közép-Kelet-, valamint Észak-Európában, ott a képek, szobrok legfontosabb helye az asztalszöglet, azaz, az asztal és sarokpadok o együttese által elfoglalt sarok, az un. "szentsarok" volt. Ettől eltérő lakásberendezési mód esetén, Európa nyugati és déli részén a szentképek és szobrok az ágyak közelében vagy a tűzhely környékén kaptak helyet. A szentképek ál tal elfoglalt hely a lakásbelső legvédettebb, leginkább óvott helye volt. Ugyancsak K. Csilléry Klára vizsgálta meg, hogy a korai középkortól a közelmúltig hogyan alakult, változott ez az elrendezés Európa különböző régióiban. A 14. századtól Itáliában, Németalföldön, Svájcban, Németországban és Oroszországban egyaránt megtalálható volt a "szentsarok", ül. a falnak azon szakasza, ahová a szentek ábrázolásai kerültek. A "szentsarok" tárgyait Jézus Krisztus, Szűz Mária, a Szent Család, a különböző segítő - és a védőszentek ábrázolásai, valamint világi témájú képek, festmények, színes nyomatok alkották. De itt helyezték el az egyéb féltettebb dolgokat, tárgyakat. Erre jó lehetőséget nyújtott az itt kialakított falitéka, másnéven a "vaklik" is. A "szentsarok" megfelelője volt a nyugat-magyarországi, mégpedig a rábaközi és Sopron környéki falvakban már a 18. században a tükör körüli falszakasz, amelyről nagyszámú hagyatéki leltár tanúskodik. Bizonyára nem véletlen, hogy ott, ahol képeket (szent vagy világi témájú) is összeírtak az inventálók, ezek minden esetben a tükör után következtek, amelynek alapján feltételezzük, hogy körülötte is helyezkedtek el. A tükör említése az asztal után, vagy a pohárszék és a rajta lévők után avagy a fogas előtt történt minden esetben, amelyből arra gondolunk, hogy ezeket ide, a megnevezett bútorok fölé, ill. mellé helyezték el a sarokban, vagy egy falfelület közepén. Ha tükör nem szerepelt a képek felsorolásánál, akkor azok az asztal és padok után kerültek többnyire sorra. Ennek alapján feltételezhető, hogy elhelyezésük a sarokban történt. Ezek az adatok az 1771-1866 közötti időből származnak. Figyelemre méltó, hogy közöttük polgárházak inventáriumai is szerepelnek, ahol a képek elhelyezése megegyezett a nemesi és parasztszoba-béliekkel (pl. Sopron, 1803., Kőszeg, 1813.). Mindezeken túl koronként és esetenként a kultikus tér vagy "szentsarok" megnövekedését is megfigyelhettük. Ilyenkor ez kiterjedt az ágyak fölötti falszakaszokra és a szekrények tetejére is időnként. Ezek a járulékos terek azonban alárendeltebb szerepűek voltak mindég, mint a kultikus tér fő fala vagy a "szentsarok". Észak- és közép-dunántúli példák azt igazolják, hogy többnyire rangsorolták a szentek ábrázolásait az egyes közösségekben. E rangsorban az alárendeltebb helyre mindig a paraszti értékrend szerint alacsonyabb rangú (kevésbé ismert, régebbi ábrázolás, elhalványult tiszteletű szent stb.) szentek ábrázolásai kerültek. A kultikus térnek ilyen megléte ma is megfigyelhető még pl. a bakonyi német és szlovák falvak római katolikus lakosságánál, az 50 éven felüli korosztálynál. Ugyanezt a Fertő-menti falvakban az 1970-es évek elején rögzíthettem. 255