Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Kücsán József: A Sopron, Gazda utca 23. számú lakóház építészeti vizsgálata

A SOPRON, GAZDA UTCA 23. SZÁMÚ LAKÓHÁZ ÉPÍTÉSZETI VIZSGÁLATA A népi (falusi) építészet kutatása 19. századi kezdeteitől birkózik a kérdéssel, hogy az általa vizsgált épületek milyenek voltak a 15-16. sz. után (amit a régészet már nem tár fel), és a 19. század előtt, melyet eredeti állapotukban már nem lehet elérni. Hiányzik tehát 300 év s néhány száz falusi ház, melyek biztos kapcsolatot jelentenének a két időszak között. A kívánt korú és számú parasztház nem áll már rendelkezésünkre, amiért kis részben a zivataros történelem, nagyobb részt az egykori épületek silány anyagai - építtetőik és lakóik nyomorúsága okolható. Nem marad más választásunk, mint az adott időszak házait nem falvakban, hanem szerencsés körülményeknek köszönhetően szelídebb sorsú, de főként gazdagabb városokban keresni. Természetesen nem állítjuk és nem is hisszük, hogy minden kérdésre választ kaphatunk a polgárosult települések épületeit vizsgálva, de reméljük, hogy bizonyos részkérdések - alaprajzi fejlődés, falazási technikák, fűtési és füstelvezetési megoldások - tekintetében hasznos analógiákat lelhetünk a külvárosok építészeti kutatásakor. A fenti meggondolások alapján kezdtük el Sopron északkeleti külvárosának, az ún. "gazdapolgár negyednek" építészeti, néprajzi vizsgálatát. A városrész lakóinak zömét a paraszti életmódot folytató, szőlőtermesztéssel és szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó háztulajdonosok tették ki, de a szép számmal előforduló iparosok között is a többség rendelkezett kisebb-nagyobb szőlő vagy szántóföld birtokkal. A külváros lakóinak gazdálkodása meghatározta a külső városfalak által korlátozott méretű telkek beépítésének módját is. Alig találunk portát, mely szélesebb lenne a szorosan oldalhatárra épített lakóház és a megrakott szekér biztonságos közlekedéséhez szükséges bejáró együttes szélességénél, a telkek hossza 50-70 méter között változik. Gyakoriak a telkeket lezáró nagyméretű pajták, egyes utcarészeken összefüggő pajtasorokat képeztek. Ha még azt is tekintetbe vesszük, hogy a legtöbb telken nem egy, hanem két három család számára épült lakás az utca vonalára merőleges tengely mentén, beláthatjuk, a falusi és a külvárosi telkek csak méreteikben és zsúfoltságukban tértek el egymástól - a beépítés módja és a használat azonos volt. 224