Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Enyzöl Imre: A Hansági Múzeum céhpecsétjei

A bemutatás során jelentkeznek mindazon szfragisztikai problémák, amelyek a hazai céhes pecsétgyűjtemények elemzésekor felvetődtek. Megerősíthető és némileg színezhető a typáriumok "életéről" kialakított kép, a "cseppben vizsgálható tenger". Nagybákay Péter, Szabó Péter és mások nagy gyűjtemények közreadása során kész metodikát és kiérlelt eredményeket hagytak a beillesztés megkönnyítésére. Az egyenletes koronkénti elosztás kedvező a típusok, a pecséthasználat, a nyomólapok szöveges és ábrázolásbeli változásainak megfigyelésére. A korai típus a négyszögletes, vágottélű, vagy nyolcszögletes vasnyéllel készült fajta. Ezek többnyire ezüst vagy réz nyomólappal készültek, de nyomólap nélküliek is előfordulnak (már a XVII. században). A gyűjtemény formára "legarchaikusabb" darabja, az 1614-ben készült patkolókovács és bognár dúc; vaskos tönkjében nyomólap nélküli, nyúlványos réz fej található. (Ilyen lehetett az 1647-ből származó 4 monogramos fej nyele is.) A XVIII. században a nyélformák lassú változáson mennek át, "karcsúsodnak", de a régi formák továbbélése a XIX. századig megfigyelhető. A "klasszikus" pecsétnyélkészítés századaiban a nyél lágyításának, a nyak formálásának különleges variánsait figyelhetjük meg. A múlt században megjelnő, "babas" fanyél rögzítése alkalmas esztergált nyakú, hasáb végű pecsétek a hanyatlást mutatják. A pecséthasználat igen jellegzetes vonása a kora dúcokra jellemző szétvert tönk. Ez egyben a nyélformák tagolódásának kulcsa is. A spanyolviasz elterjedése (XVTII. század) előtt ugyanis papírral borított ostyára verték a nyomatot, amihez igen erős ráhatás szükségeltetett. (1728-ból való az utolsó ilyen - datált - dúc.) A Mosón megyei pecsétszövegek döntően német, kisebb részben latin nyelvűek; magyar felirat csak a Rákóczi-szabadságharc időszakát követően fordul elő, s nem válik dominánssá később sem. Hűen kifejezik azt a tényt, hogy a (céhes) iparosok többsége az egész vizsgált időszakban német anyanyelvű. A pecsétek ábra és sajátos szimbolikaanyaga egyfajta "polgári heraldikát" alakított ki, amelynek megvannak a hazai és nemzetközi analógiái. A mosonmagyaróvári gyűjteményben is a koraiak között találhatók a szigorú nemesi heraldika vívmányainak megfelelő ábrázolások. Ezek ugyanúgy jellemzik a polgárság rendi jellegét, közgondolkodását, akár a szöveg "nemes" jelzője. A késői dúcoknál (a XVII. század végétől) hullámzó az ábrák színvonala és csökkent heraldikai és esztétikai értékűek fordulnak elő. (A tendencia a szövegekre is igaz; a szép "antikvákat" elnagyolják, folyóírás is előfordul.) A vázolt jelenségeket a szintézis szintjén lehet csak az iparosság általános helyzetével összefüggésbe hozni. A megyebeli céhek a mezővárosi, falusi iparos társaságok kategóriájába tartoztak. Közülük a kissé kiemelkedő Magyaróvár, ez a város "primus inter pares" helyzetet élvezve rangosabb céhéletet biztosított. Helyzetének tárgyi bizonyítéka a magyaróvári és Mosón megyei mészárosok typárium kettőse. (Ez a pecsét más jegyei miatt is érdeklődésre tarthat számot.) 206