Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Enzsöl Imre–Lővei Pál: A magyaróvári volt uradalmi malom és sörgyár építéstörténete az írott adatok és a helyszíni kutatás alapján

ma is. A vakolatot meszelték. (Később a vakolatréteget valamikor javították, egyes vonalakat újra húztak, majd 1852 előtt, a 19. század első felének folyamán nyerte el az épület azt az ugyancsak höbörcsölt, de csak sima szalagpárkányokkal tagolt vakolatot, amely a déli homlokzaton máig megmaradt, és amelynek nyomai az északi és a keleti homlokzaton is feltárhatók voltak.) A magtár szalagkeretes kőkeretíí eredeti ablakai jórészt megvannak, az északi kőkeretes ajtó is, erősebb átalakításokon csak a déli oldal első emeleti ablakai és a földszint nyílásai estek át később. A malom 1672-ben, a zálogbirtok visszaváltása idején 12 malomkő-párral rendelkezett.

42 1676-ból származik az első adat a magyaróvári sörfőzésről, miszerint az uradalom három majorjában alakítottak ki főzőt. 1683-ban ismét dúlás érte a várost, Bécs újabb sikertelen török ostroma kapcsán, óvárt ezután azonnal ismét megerősítették, a károkat szenvedett malmot újra megindították; a Cserháti S. utcai - északi - oldal épen maradt három malomköve működött. A város és azon belül a malom így kialakult képét tárja elénk Niegel 1688-ban kiadott gyűjteményének metszete. Az ottani ábrázolást később többen, köztük 1699-ben Koppmayer és 1746-ban Schwantner is átvették. A malomegyüttes a háttérben látható, de meglehetősen torzító a vár hídjától való távolságának érzékeltetése, s a Magyar utca vonalára is csak következtetni lehet. Az épületcsoport azonban elég jól látszik, a hozzá tartozó épületek négyszög alakot formáznak. Ennél sokkal pontosabb alaprajzi képet nyújt a Lanfranconi Gracioso Enea gyűjteményében fennmaradt, a 17-18. század fordulóján készült térkép. Jelöli a bal parti hoszszabb, és a jobb parti, rövidebb malomépületet, a velük párhuzamos magtárt, valamint egy, az utóbbira merőlegesen álló, délre nyúló, a Magyar utca vonalával párhuzamos épületet, amelyet a sörfőzővel azonosíthatunk. A négyszöget záró Sörház utcái, valamint a Lajta felé néző keleti részt kívül egyenes, belül szaggatott vonal zárja le, ami a négyzetes, kerített területen belül a kerítés mellett alighanem fából emelt színekre, raktárakra enged következtetni. A sörházi rész mai nyugati, a Magyar utcával párhuzamos szárnyát a későbbiekben úgy átépítették - déli sarkán 1910-ben új kémény és malátaszárító épült, amelynek már elődje se volt régebbi a 19. század közepénél, az északi felét 1916-17-ben hatalmas silóépülettel cserélték fel, de még az ezeket az építkezéseket megelőző, századfordulós fényképek sem mutatnak igazán régi részleteket -, hogy ebből a korai korszakból legfeljebb egyes falszakaszok maradhattak meg az újabb épületek falazataiban elrejtve. Az 1701. évi urbáriumban a következő - 1715 előtti - feljegyzések találhatók: az uradalmi sörfőző vásár idején a saját sörét mérte, a malom pedig 5 kerékkel (Lanster) és egy zúzóval (Stampf) rendelkezett. A sörfőző megépítése 1710-re tehető, legalábbis az utókor ezt tartotta később a gyár alapítási időpontjának. (A századunkban használt söröscímkén is ezt tüntették fel. ) 144