Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)
Enzsöl Imre–Lővei Pál: A magyaróvári volt uradalmi malom és sörgyár építéstörténete az írott adatok és a helyszíni kutatás alapján
Takáts Sándor a következőképpen ír a környék malomiparáról: "A hadi tanács óvárt, Győrött és Komáromban stb. úgy a XVI-ik, mint a XVII-ik századba sok derék malmot építtetett, s így alkalmat adott a mieinknek, hogy a jobb szerkezetű és tökéletesebb (nyugati) malom-gépekkel megismerkedhessenek...". A stockholmi alaprajz - egy másik ott őrzötthöz (2. kép) hasonlóan - a város és a vár számos, 16-17. századi erődítési variációinak egyike. Ezeket többnyire császári szolgálatban álló, olasz nemzetiségű hadmérnökök készítették. Az első török roham után (amely Bécset célozta meg), 1530-ban Gian Maria de Napoli hadmérnök kezdte meg az újjáépí17 18 tést, majd 1543-ban Stella Márton vizsgálta felül a város védőműveit. Eszerint: "A középső [Lajta meder] a vár és a község közt a malomköveket hajtja a várkapu alatt." A védelem szempontjából Stella a víz felduzzasztását itt fontosnak mondja, ugyanis ez emelné a másik két Lajta-ág szintjét is. "A vár előtti malom, célszerű volna, ha máshová vitetnék, mert a Duna sűrűn magas vizű lévén a víz esését gátolja. Ha ez a malom, valamint a község kapuja új, e célú épületbe épülne, egy költséggel két nehézség oldódnék meg." Az áthelyezés - miként a vázolt olaszbástyás erődítési rendszer teljes kiépítése - végül elmaradt, alighanem pénzügyi tényezők miatt aló. század második felében a munkák nem folytatódtak. (Az első stockholmi alaprajz az ambiciózus terveket mutatja - több lehetséges változatot is egymásra rajzolva. Eddig teljesen ismeretlen volt az a szabályos hatszögű alaprajzi elgondolás, amelyet a város köré vont erődfal esetében kívántak alkalmazni. Azt, hogy tervekről van szó, mutatja az a tény, hogy a felrajzolt falakon belül még ott futnak a várost körülölelő, részben mocsaras vízfolyások is, amelyeket az elkészült bástyák és falak természetesen a falakon kívülre szorítottak vissza, helyüket nyilván fel is töltötték. A második rajz az elkészült három déli és keleti bástyát és a hozzájuk csatlakozó várfalakat tünteti fel, ezt az állapotot kell majd alapul venni a munkálatok 17. század eleji folytatásánál.) 20 A város és a vár alaprajzát, az erődítési munkáknak a 16-17. század fordulójára elért 21 fokát mutatja egy, a bécsi hadi levéltárban őrzött, 1602-ben készült rajz. (3. kép) A rajta feltüntetett újabb erődítés-elemek - egy-egy nagyméretű bástya a város nyugati illetve a vár északkeleti oldalán - emelésére nyilván Győr elestét (1594) követően került sor. Ezen az ábrázoláson is szerepel a Lajta középső ágán mindkét partra telepített malom. A jobb és a bal parti épület mérete eltért egymástól, az utóbbi a hosszabb. A négy összekötő pontsor a vízkerekeket tartó cölöprendszert jelzi. Az együttestől nyugati, a híd felé eső irányban, a város felőli jobb parton látható egy kis négyzet alaprajzú építmény, kérdéses, hogy köze lett volna a malomhoz. 22 A következő, Karlsruheban őrzött erődítés-alaprajz és -terv (4. kép) felirata szerint az előbbi rajzon szereplő, a város nyugati oldalán állott bástya új, és teljesen el is készült, míg a vár északkeleti részén álló bástya építését csak elkezdték. A város két déli bástyája régi, de jobbára magas, míg az ugyancsak régi keleti bástya nem épült ki elégséges mértékben. További bástyák csak tervként szerepelnek a rajzon. Ez az ábrázolás már a teljes egykori malomhálózatot mutatja: a várostól nyugatra elhelyezkedő felső-, a délre lévő alsó-, 141
