Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)
Néma Sándor: Adalékok a Győr megyei szőlőhegyi (hegybeli) települések kialakulásához az 1700-as évektől 1828-ig
A pápóci prépostság szintén 1781-ben kiadott nagyécsi (Écs) rendtartása már csak egyetlen feltételhez, a bejelentési kötelezettséghez kötötte a megtelepülést a hegyben: "Aki a Hegyben kivan lakni, magát megjelentse, és beírassa, mert aki tsak a nyarat ott akarja tölteni, sem Marhát, sem Baromfiat pedig...Sörtvést szerte szillel Kint járatni senkinek sza29 bad nem leszen." Nagybarátin (Győrújbarát) a szőlőhegyen 1787-ben már 167 házas és 25 hazátlan zsellér élt. A házzal rendelkezők 1 Ft háziadót fizettek, és 18 napi kézi robottal, a hazátlanok 30 csak 18 napi kézirobottal szolgáltak. Az utolsó szőlőhegy, egyben hegybéli település létrehozására Győr megyében, 1819ben Sőptér puszta Semjénsuka nevezetű részén került sor. A hegytörvényt is magában foglaló contractus a következőkkel indokolta a szőlőhegy kialakítását: "Hegyes völgyes földjein meg vizsgálván minémü munkával lehessen használni és az Pusztában lévő földekrül hasznokra szerezni... Selémtsuknak az minden haszon vitel nélkül alván már annak Előtte való Esztendőkön veteménnyel is Próbáltatván semmi hasznott nem tapasztalván 1810-dik Esztendő táján el hagyatott Páskumnak Kilentz Esztendőig Páskumul Alván 31 Semmi hasznott nem tapasztalván... " ezért 50 táblára osztották fel a területet, egy tábla 125 öl hosszúságú és 10 öl szélességű volt. Az ötven táblát a környező két település lakosai között mérték ki. Néhány táblát kettéosztottak, így 56 péri és 8 sági (Győrság) lakos jutott szőlőföldhöz. A szőlősgazdák az 5 szabad esztendő alatt minden egész tábla után 2 forintot fizettek az uraságnak. 1826-tól pedig dézsmálták a bort a következőképpen: a "Dézsma pedig * 32 Nyoltzados leszen és minden nyoltzadik Akó az Méltóságos Uraságé lészen." A Söptér pusztai hegy kialakítása után új, lakott szőlőhegy, illetve szőlőhegyi település létrehozására nem került sor, bár továbbra is folytatódott a szőlőhegybe áramlás, de már csak örökség, szőlőföld vásárlása útján. Az eddig felsorolt példákból, rendtartási idézetekből kitűnik, hogy a földesúr számára új bevételi forrást jelentő szőlőhegy, illetve szőlőhegyi település jelentőségére az 17101720-as évek között ébredtek rá a birtokosok. Különösen Sajghó Benedek pannonhalmi főapát gyakorlatával következett be a fordulat, mivel ő a letelepedés tiltása, vagy hallgatólagos megtűrése helyett, már akár utólagos jóváhagyással is, de szentesítette a hegyben lakást. Követi a bencés példát sokoróaljai birtokán a pápai pálos rend, a pápóci prépostság, gróf Eszterházy József és gróf Viczay Mihály. A szőlőhegyi települések, szórványok kialakulása tehát már a zavaros 17. század végén megindult. A betelepülők illetve a letelepülők a kezdetektől egészen az 1710-es évekig a hadak vonulása előli menekülőkből, az elpusztított falvak lakosságából, és a szökött katonák közül verbuválódtak. A megye nyugati felébe menekült lakosság akár két napi járó földre tavolodtaban is ragaszkodott a szőlőihez. Bejártak a hódoltsági területté vált szőlőik közé, igyekeztek elvégezni a szükséges munkákat. Ez is a szőlőbeli életfeltételek, hálóhe33 lyek kiépülése irányában hathatott, előképül szolgált. 130
