Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Timaffy László köszöntése

állónak mutatkoztak, s alkalmasak voltak arra, hogy részletesebben kidolgozva tényanyagukat, eredményeiket a nemzetközi szakirodalomba is bevezessék. A szigetközi, ártéri pásztorkodást bemutató dolgozatai nyomán a Duna és a Tisza, valamint mellékfolyói más tájainak ártéri gazdálkodását is tisztázta a kutatás. Sokunk számára emlékezetes az a filmfelvétel, amely 1945-ben a cikolai nyáj úsztatását, ártéri legeltetését örökítette meg. Az újjáéledő tudományos filmezés egyik ígéretes kísérlete volt ez a rövidfilm. Mind az operatőr, mind a rendező híven követték Timaffy László beszámolójának tényeit, tudományos hangsúlyait. Csak sajnálnunk lehet, hogy magyar filmezés és a hazai etnográfia később csak ritkán találkozhattak, elvétve születhettek ilyen igéző és hiteles filmbeszámolók. Fájlalhatjuk, hogy Timaffy László más témáiban sem születtek hasonló filmfelvételek. Timaffy László 1945 és 1948 között megalapozta a paraszti gazdaság tudományos, agrárközgazdasági kutatását és oktatását Mosonmagyarovarott, ahol korábban a képzés csak az uradalmak, nagybirtokok problémáival foglalkozott. Örök kára a hazai és a középeurópai kutatásnak, hogy Timaffy László e tárgyú vizsgálódását a politikai változások megszakították. A koalíció felszámolása után eltávolították az Agráregyetemről. A szigetközi erdők favágójától furulyatanárig sok mindent elvállalt Timaffy László, hogy becsülettel megélhessen, majd népes családját is eltarthassa. Nem hagyta el szülőföldjét, hazáját, és nem lett hűtlen a tudományhoz sem. Kitaszítottságában nyitott szemmel járt, nyomon követte az általa korábbról ismert jelenségeket, rögzítette a változásokat, s a kisalföldi táj gazdag hagyományvilágának újabb és újabb jelenségeivel ismerkedett meg. Módszeresen gyarapította és gazdagította ismereteit. Közben olyan emberi magatartást tanúsított, amely etikusságával, helytállásával országszerte elismerést szerzett számára. Egyenessége, erkölcsi tekintélye, becsületessége az ötvenes évek egyetemi hallgatói körében is legendás volt. Jellemző, hogy 1957 és 1959 között, amikor letartóztatásban volt illetve politikai büntetését töltötte 1956 októberében tanúsított embersége, helytállása miatt, Győrött városszerte az ellene lefolyt nyomozás alatt és bírósági eljárás idején megmutatkozott tisztességét legendás példaként emlegették. Valószínűen vádlói előtt is nagy tekintélyt szerzett magának, felfedezték emberi, kutatói értékeit, s bizonyos fokig megenyhültek iránta. Szabadulását követően ugyan nem kapott méltó állást, de tudományos publikációit hallgatólagosan ugyan, de tudatosan támogatták, sőt szorgalmazták. Ennek köszönhetően 1960-tól a legállandóbb munkatársa, etnográfusa lett az Arrabonának. A Szigetközi krónika című könyve soha nem jelenhetett volna meg, ha a helyi tanácsi szervek nem támogatják. Annál fájdalmasabb, hogy a Xántus János Múzeum vezetői, illetve a múzeumok miniszteriális irányítói számos próbálkozás ellenére sem tudták múzeumi munkahelyhez juttatni. Timaffy László az irányában megnyilvánuló, ugyan fenntartásoktól sem mentes támogatást következetesen felhasználta. Élt a szerény lehetőségekkel, minden kutatási alkalmat százszázalékosan kiaknázott. Ahol arra csak mód kínálkozott, eredményeit, hatalmas anyagismeretét mind a tudományban, mind a közművelődésben közkinccsé tette. Egyszerre volt otthonos a tudományos tanácskozások, konferenciák előadói között, de népszerű, 9