Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Grábics Frigyes: Színjáték a reformkori és a forradalmi Győrben

élete és életműve ismeretében alighanem visszatérést jelentettek a régi iskoladrámák ihletköréhez és didaktikus célzatához. 1802 és 1817 között ismét szünetelt a szemináriumi színjátszás. Oka lehetett ennek a francia háború és legalább ennyire az, hogy a szabadabb szellemű Fengler Józsefet a szigorúbb felfogású Vilt József váltotta fel az egyházmegye élén. De újrakezdték 1818-ban, megint világibb szellemű püspök Schwarzenberg Ernő és az egykori pozsonyi papnövendék, Fejér György főigazgatósága idején. 200 forintot is invesztáltak, ám alig 10 esztendőre. Fogyott a színjátszás iránt a külső érdeklődés, a papi pályára készülők önművelése másféle utakat keresett, a színészmesterségnek a kinti világban a papi hivatással alig egyeztethető képviselői bukkantak fel. Maga a színház, a nemzeti színjátszás eszméje, szerepe a haladásban igen tudatosan fogalmazódik meg körükben — ez is akár motívum lehetett az ő ilyen irányú működésük beszüntetésében.

5 A szemináriumi színjátszásnak serény és tehetséges munkása volt Pázmándi Horváth Endre. Mint papnövendék 1799-ben került a szemináriumba, egy fél év múlva sikerrel szerepelt a Miniszterek c. darabban. A következő évben rendezett (már e munkakör korabeli értelmében), átdolgozója a Szökevény és a Pénzszaporító deák című daraboknak. Közben szakadatlanul játszott is, és mikor kiderült, hogy kellemes énekhangja van, ő lett az evangélista a passióéneklésnél.

6 Pályáját 1801-ben falusi káplánként kezdte, két év múlva belvárosi káplánnak tért vissza Győrbe. Ez már egy kicsit karrier, s még inkább, hogy 1806ban Tétre került plébánosnak. Aztán itt is felejtődött, majd 1829-ben szülőfaluja plébánosa lett: ez lényegében visszaléptetés volt, mégha neki személy szerint, életvitele szempontjából kedvező fordult is. Itt halt meg 1839-ben. Szemléletére bizonyosan hatott tanára, Fábchich József hazafias töltésű irodalmisága, és ugyanezt mélyítette győri káplán korában Horvát Istvánnal kötött életre szóló barátsága. Papnövendék éveinek irói-dramaturg tevékenységét alkalmi költeményekkel folytatta. Valamelyes irodalmi kapcsolatokra tett szert Kisfaludy Mihály, majd a Veszprémből Tétre hazatelepülő Péteri Takács József révén. 1808-ban megírta kis komédiáját A fösvény borkóstolókról (ezt majd az újrainduló szemináriumi színjátszás műsorra is tűzi, ilyen szándék működhetett is írás közben, csupa férfi szereplője volt a darabnak), egyelőre azonban ez is a műfaját kereső irodalmi ambíció terméke volt. Versben üdvözölte a nemesi felkelést, majd lesújtotta annak kudarca. Később papi és írói pályáját stagnálónak érezte, szívesen el is ment volna Tétről, kivált Győrbe kanonoknak. Amikor viszont Zirc című eposza elismerést kapott az irodalmi közvéleményben, ennek révén irodalmi kapcsolatai is bővültek, megbékélt sorsával és környezetével. Kiderült róla, hogy nemcsak szorgalmas és középszerű betűvető, de irodalmi-nyelvi ügyekben a legműveltebbek egyike. Még 1808-ban Horvát István ajánlkozott, hogy A fösvény borkóstolót Kulcsár István révén a pesti magyar társulattal előadatja, csak néhány női szerepet kellene hozzáírni. A terv ugyan elaludt, de Horvát Endre érdeklődése újraéledt a színház iránt, és figyelemmel kísérte Kulcsár ilyen irányú működését. S mikor az 1814-ben Hazafiúi javallás magyar nemzeti theátrom felépítéséről címen röpiratot adott ki annak örömére, hogy némi esélye látszott a magyar színészet pesti meggyökerezésének, Pázmándi Horvát Endre is írt egy verses szózatot A pesti magyar theátrom ügyében. A közvéleményben élénk visszhangot keltett az inkább csak írói körökben ismert téti pap verses munkája, rövid idő alatt négy kiadást ért meg, sőt 1825-ben még egy ötödiket is. Az első szó 92