Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)
Tanulmányok, közlemények - Gecsényi Lajos: Győr kereskedelmi szerepének változása a XVI. században
Ambrosius Fossato (4399,50 mfl), Gregor Anton Schmelzer (2390 mfl), David Lang (2007 mfl), Georg Khottler (1599,50 mfl) és Konrad Pechlar (1108 mfl) is. 1577-ben Martinon de Riva egy időre visszavonult a győri piacokról. Ekkor a magyaróvári harmincadon 3971 mfl vámot írtak le a számlájáról. Az őt felváltó pettaui Lucas Bazinnak ezzel szemben 19 298 mfl, Girolamo Pittinek 13 244 mfl, Pietro Negrinek 2830,40 mfl vámot számoltak el. 1579 harmadik negyedévében a győri harmincadbevételek 11 555,42 mf-tot (Magyaróvár 30 338,67 mfl) tettek ki, amelyekhez Bazin 11 455,50 mfLBartholomeo Castello 1240,50 mfl, A. Samuel 4110,50 mfl — utóbbi kettő bécsi kereskedő — vámértékű kihajtásai járultak. 51 Bazin, aki kétségkívül a korszak legjelentősebb olasz kereskedői közé tartozott, 1577-ben tűnt fel Győrben, ahol még ugyanebben az évben házat is vásárolt. Ettől kezdve 1583-ig az általa vásárolt több mint 120 000 darab marha 95—96%-át Győr környékén vette át az eladóktól. Bazint 1587—1593. között ismét Nicolin Martinon de Riva váltotta fel, mint a velencei laguna-köztársaság felvásárlója. 52 1587 augusztusában Antonio és Francesco Castello nagyváradi kereskedők megbízottjától (faktorától), a debreceni Baráti Jánostól vett át 536 ökröt 5287,50 fi értékben. A Castello fivérekkel folytatott perében 1591-ben 4000 tallérját árestálták Győrben a városi tanácsnál. 53 A már korábban a szlovéniai Pettauban honosságot szerzett itáliai nagykereskedők a győri piacon való megjelenésüket követően maguk is igyekeztek a városban háztulajdont és polgárjogot szerezni. Így lehetőség nyílt arra, hogy élhessenek a győri polgárokat megillető kedvezményekkel, köztük a vámmentességgel. Háza volt itt Martinon de Rivának éppúgy, mint L. Bazinnak vagy a Pozsonyban és Győrben egyaránt lerakattál bíró Antonio Muscan vállalkozónak. 54 Fontos eleme volt az olaszok térhódításának, hogy többségük jelentős részt vállalt a királyi kamara számára történő hadiszállításokban és készpénzkölcsönök nyújtásában. 1575 májusában N. Martinon de Riva az országból kihajtandó szarvasmarhák harmincadmentessége fejében 12 600 fi készpénzt és 10 000 fi értékű posztót adott a horvátországi végvárak fizetésére. Néhány hónappal később Constantin de Magno, majd 8000 forint értékű posztót szállított, és 4000 fi készpénzt előlegezett a kamarának, ö az így kapott harmincadmentességet Vereczky Demeter magyaróvári tőzsérre ruházta. Magno egyébként már korábban is hitelezett nagyobb összegeket a végvárak fizetésére, amit jól mutat, hogy 1576-ban a kincstárral történt elszámolásakor 200 000 forintot meghaladó összegről volt szó. 55 1588-ban az előbb említett A. Muscan a győri őrség húspénzének megfizetésére vállalkozott a vámkedvezmény fejében. Ugyancsak az 1580-as években a besztercei cézkereskedelemben érdekelt Joanelli fivérek 6000 forintos kedvezményeket ruháztak át egy győri és egy magyaróvári kereskedőre, nyilvánvalóan személyesen megbízottaikra, faktoraikra. 56 Hasonló esetek sorát szép számmal lehetne a kamarai iratok alapján sorolni. A megbízottak (faktorok) rendszerének létrehozása a marhakereskedelem szerves velejárója volt. A nagykereskedők mellett több olasz kereskedő is megjelent Győrben. Jelenlétük fontos összekötő kapoccsá vált a nyugati piacok felé, annál is inkább, mert családjaik más tagjai itáliai, német birodalmi vagy ausztriai városokban lévő kereskedőházakban tevékenykedtek. így kerültek ide az 1580-as években Jeronimo Gelpho (Olasz György), a Lombardiából jött Cesare Beccaria (1583) majd testvére, Virgilio Beccaria, a velencei Ludovico Angarano (1583), az ugyancsak velencei Giovanni Antonio Pollio (1591). A Beccaria és Angarano családok tagjai néhány év alatt győri polgárokká lettek, ami nem korlátozta, 32
