Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

A Borsos Miklós tiszteletére rendezett tudományos ülésszak előadásaiból (1898) - Salamon Nándor: Borsos Miklós grafikai munkássága a pályakezdéstől napjainkig

napimádatra, az ősi kőszentélyek kiváltotta áhítatra utal. Sorozatba illesztve, sajátos elvont jelrendszerbe tömörülnek. Elődeik azok a vázlatok, amelyek a tájba, vízpartra helyezett köveket, készülő szobrokat, összefogott tömbszerű motívumokat ábrázolnak. A szintézis, a megtett út felmérését szolgálják az életrajzi vonatkozásokkal, emiékekkek gazdagított lapok. Legtöbbjük az ábrázolás szándékán túl, jelképi igényeket is megvalósít, kielégít. A Hegedüst vizsgálva, a művészet értelméről elmélkedhetünk. A zárt szobában átszellemülten játszó muzsikus, a süket csend burka, a csak földi szükségletekre ügyelő vízivó figura, a jegenye magányossága számtalan asszociációt hívhat elő. Konkrétabb a költött tájba helyezett Kottaállvány című lapja, mondandója. A teátrálisan díszletezett kép bal sarkában a kis műterem látható. Az ajtóban, hegedűjét szorítva a szobrász áll. Talányosabb a kövekből rótt oltár fellobbanó lángoszlopa. A kikötött csónak, a horizontra függesztett vízorgona, a domb mögött nyugvó nap együttesen az alkotó munka dolgos hétköznapjainak szimbóluma lehet. 1978-ban nagy kiállításon láthattuk Tihanyban ezeket a munkákat. Címével — A kert — a művész láthatóan azt kívánta tudomásunkra hozni, hogy a nagyobb, roppant változásokon átesett tájból nem kevésbé gazdag, szűkebb, ám a képzelet segítségével a tér és idő végtelenségét biztosító közegbe húzódott vissza. „A kertből sokszor hetekig nem mozdulok ki, mert nincs miért és nincs hova"

9 — adta meg az emberileg nagyon is érthető magyarázatot. A tihanyi édenkert kőoroszlánok vigyázta, bezárult kapuja mögött egy új, álomszerűén szép, nyugalmas világ képe bontakozott ki: ösvények, árnyas ligetek, lugasok, urnák, szobrok, virágok, épületszegletek határolta terekben légies asszonyok, napozó nimfák, magányos hegedűs, locsoló kertész, hűs korsót egyensúlyozó, kupát nyújtó lányok keltek életre. Teremtőjük fogyhatatlan leleménnyel népesítette be a vágyait megtestesítő, fénytől, hangulatoktól átjárt kies földdarabot és képét. Egy újabb periódusban a bibliai témák kerültek előtérbe. Ezekből Veszprémben, majd Ajkán mutatott be az utóbbi években egy-egy tárlatnyit Borsos Miklós. Utolsó győri kiállításán is találkozhattunk e munkákkal. Még tavalyi katalógusában ígérte, míg az égi és ninivei hatalmak engedik a munkát"

10 — folyvást új művek születését várhatjuk. Széles körű rajzolói munkásságának határai alig mérhetők. S a gyengülő kéz ma is megteszi — naponta — a magáét. Reméljük, még sokáig megadatik számára a teremtés sokszor megélt gyötrelme és öröme. Sálamon Nándor Elhangzott 1989. november 23-án és 24-én, Győrött, a Xántus János Múzeumban rendezett emlékülésen, amelyen Borsos Miklós részvételével a Borsos Múzeum megnyitásának tizedik évfordulóját ünnepeltük. JEGYZETEK 1 Idézi Borsos M., Visszanéztem félutamból (Bp. 1971) 278. p. 2 Franki J.: Kiállítási napló — Borsos Miklós. A Xántus János Múzeum — Képzőművészeti Adattár A:5341—86. 3 Katalógus, Veszprém, 1984. 4 Katalógus, Ajka, 1981. 5 Borsos M. idézett műve 79. p. 6 Kassák L., Éljünk a mi időnkben 233. p. 7 Borsos M. idézett műve 132. p. 8 Idézet Thoma László írásából 9 A kert — Katalógus, Tihanyi Múzeum, 1978. 10 Uo. 230