Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

A Borsos Miklós tiszteletére rendezett tudományos ülésszak előadásaiból (1898) - Salamon Nándor: Borsos Miklós grafikai munkássága a pályakezdéstől napjainkig

BORSOS MIKLÓS GRAFIKAI MUNKÁSSÁGA — A PÁLYAKEZDÉSTŐL NAPJAINKIG Kerek egésszé teljesedő, pazar életműve a bizonyíték, hogy Borsos Miklós mesteri játékosa a jelképként gyakran emlegetett mitológiai „hangszernek", az ötágú sípnak, önkényes értelmezésünk szerint a szobrászatnak, festészetnek, grafikának, zenének és az írásnak. A világban helyét kereső ifjú a festészet felé tekintve tett lépéseket az ábrázoló művészet útján. Életének fordulatai arra ösztönözték, hogy viszonylag gyorsan hátat fordítson a csábító vászonnak, s az anyagformáló szobrászatban, rézdomborításban érjen el azonos rangú, az egyediség jeleit felragyogtató eredményeket. Később egy megbízás nyomán az éremművészet lehetőségeit is eszköztárába vonta. A párhuzamosan futó fonalakból eggyé fonódó életmű fontos, összefogó, szilárdító, értelmező elemét, az eszmélés pillanatától a rajzolás, a grafika adja meg. Kéry Ilona szép meghatározását kölcsönözve, „művészetének fontos és szerves része a rajzolás. Mindennapi kenyere, öröme, pihenése, ötleteinek, hangulatainak, érzelmeinek naplójegyzete".

1 Csak a rend kedvéért teszem hozzá, hogy nem kevésbé avatott mestere az írott, mondott szónak, ezt előadásai, tanulmányai, könyvei ékesen bizonyítják. Most már csak a grafikára figyelmezve, nem feledve az összefüggéseket, rögtön meg kell állapítanunk, a dolgos hétköznapok folyásába ágyazódó rajzok végtelen sora mégsem tekinthető a szoborfaragást pusztán kiegészítő foglalatosságnak. Igaz, kevés kivételtől eltekintve, szobrokhoz, érmékhez illeszkedő vázlatnak, tanulmánynak sem. A Borsos-rajzok kötődést bizonyító kapcsaik ellenére szuverén ágat, sajátos törvényű rajzok vonulatát jelentik munkásságában. Frank János szerint „a fehér-szürke-fekete, néha egy kevés diófapác barnájával színezett grafikák inkább festői hatású művek, nem száraz szoboridomúak".

2 Maga is hasonlóként vélekedik. Egy kiállítási katalógusába írta: „a rajz öntörvényű művészet. Azt mondja el, amit másként nem lehet kifejezni".

3 Más alkalommal töprengve, elmélkedve árnyaltabb eredményre jut: „A rajz az ábrázoló vagy teremtő tevékenységnek, a művész világának, bölcseletének, világképének a legelsődlegesebb, legőszintébb, legközvetlenebb formája. Abban születik a gondolat, invenció, a forma, a rend. Ha ez hiányzik, akkor nem művészet."

4 Márpedig Borsos rajzait a kezdetektől az igényesség, céltudatosság jellemzi. Visszatekintéséből tudjuk, már nagyszebeni polgárista korában sokat rajzolt. Gyarapodó vázlatkönyvét az intézet prefektusa kísérte figyelemmel. A rajzórákon az ottani cigánynegyedben vázlatoztak, de az iskolás módival nem boldogult. „... ha meg úgy rajzoltam, ahogy jött — vagyis ha gyors vonalkákkal vettem körül a rajzolt tárgyakat, házakat, utcák kanyargásait, cirkuszt, lovat"... 227