Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

A Borsos Miklós tiszteletére rendezett tudományos ülésszak előadásaiból (1898) - N. Mészáros Júlia: Borsos Miklós szobrászatának és Győrött látható alkotásainak helye a magyar és az európai művészetben

maguknak nem léteznek, s amelyek mégis egy darab természetet tárnak elénk — Feminin masculin (8. kép), Canticus canticorum (7. kép), Sibilla Pannonica (10. kép), Luna, Ifjú párka (9. kép), Termékenység — végtelenül tág jelentésvilágot megtestesítve. Felületei együtt élnek a formával, amelyek nem olyan erősen elvonatkoztatottak, mint a „természet titkos útjait" járó Brancusi-szobrok, vagy Arp mágikus plasztikái. Absztraktságuk ellenére Borsos minden művében megmarad az emberi-természeti vonatkozás. Az európai modern törekvésekből elsősorban azok érdekelték, amelyek kiinduló- és végpontja maga a szerves forma. így Brancusitól a sallangmentes, tiszta plasztika jelentőségét, az egyszerű forma monumentális hatását, misztikus erejét szűrte le tanulságként, Moore-tól a természeti formák és részleteik művészi tematikába illeszthetőségét, emocionális jelentésgazdagságát, a belülről kifelé terjeszkedő formák vitális erejét, szerves beépülését a térbe, a formaérzékelés fejlesztésében a közvetlen faragás fontosságát, tömeg és felület feszültségének elementáris hatását, forma és érzelem egységének követelményét tanulta. Pozitív-negatív formákból kialakított szobrainál Moore közvetlenebb hatása is kimutatható. Borsos Miklós — különösen a 60-as évek körül készített alkotásaival — e mesterek művészeti eredményeinek szintetizálója, az általuk megkezdett forma- és „lélektisztító" szobrászat folytatója, nem kisebb jelentőségű mester, mint Barbara Hepworth. A győri életmű-kiállítás meghatározó alkotásai — Lighea, Vénusz születése (14. kép), Canticus canticorum (7. kép), Feminin masculin (8. kép), Sibilla Pannonica (10. kép), Sellő, Madár II. (13. kép) Csillagnéző, Aphrodité, Orpheus, Nagy véres mártírium, Egyhúrú himnusz és az Ifjú párka (9. kép), ha csak a szobrok közül emelünk ki néhányat — a magyar és egyetemes művészet, szobrászat érintkezési pontjai, utolérhetetlen és utánozhatatlan remekművek. A klasszikus tendenciákban végsőkig vitt plasztikai lehetőségek, a szellem és a lélek abszolút kiegyenlítődései, ha úgy tetszik a tökély metaforái. Képzelet, ösztön és intellektus harmóniájának abszolutummá teljesedései. Az út, amelyen a Rodin utáni klasszikus irányultságú szobrászgeneráció elindult, Borsos Miklós alkotótevékenységével zárul. Ez az út nem vezet tovább. Szintetizáló jellegű művészetével, alternatív formamegoldásával egyedül a mester járta végig. N. Mészáros Júlia Elhangzott 1989. november 23-án és 24-én, Győrött a Xántus János Múzeumban rendezett emlékülésen, amelyen Borsos Miklós részvételével a Borsos Múzeum megnyitásának tizedik évfordulóját ünnepeltük. A fényképeket id. a XLIII—L. táblákon. (Szerk.) 225