Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Szita Szabolcs: Zsidó munkatáborok Győr-Sopron-Pozsony és Sopron vármegye határterületei erődítésén

az SS-ek. Február 10. körül a major lakosait Hidegségre telepítették. A majorhoz vezető utat német őrség zárta el. Az SS „éleslövészetek" — melyeket dobolással hirdettek ki — mint később kiderült, a foglyok sorainak ritkítását szolgálták. Naponta 8—10 emberéletre tettek pontot.

74 Az SS-őrség ilonamajori rémtetteit népbírósági eljárások nyomán sikerült valamennyire feltárni. A szemtanúk olyan eseményekről szóltak, melyek a tömeggyilkosságok kiterveltségét és kiterjedtségét bizonyították. 1 286 ember élete szakadt meg a Hidegség melletti, ma már teljesen átépített Ilonamajorban.

75 A Birodalmi Védőállás erődrendszerében a Kópházától délre eső Deutschkreutz (Sopronkeresztúr, régebben Németkeresztúr) községet a környezőknél fokozottabban erődítették. Peremét páncéloselhárító árkokkal és futóárkokkal építették ki. A sáncmunkákon Leopold Banny osztrák kutató adatai szerint 5 000 keleti munkás (Ostarbeiter), 2 000 magyar zsidó, lengyelek, ukránok és 30 francia fogoly dolgozott.

76 1944. november 26-án Sopronkeresztúrra 1 500 magyar női deportált érkezett. A fővárosi lányok, asszonyok szállásául birkahodályok padlásai szolgáltak, ahova beesett a hó. Az Esterházy uradalom számára némi mezőgazdasági munkákat végeztek. Egy fennmaradt névsor szerint decemberben 95 fő volt a „fogyaték".

77 December utolsó napjaiban a deportált magyar nők nagy részét nyugati irányba elszállították, helyükbe férfi deportáltakat telepítettek. Az állásépítésnél dolgoztatták őket, legtöbbjük építési anyagok kitermelésén robotolt A Bauleitung a beépíthető anyagok tekintetében nem volt válogatós: a terrorral felszámolt helyi zsidó hitközség temetőjének sírköveit fedezékekhez és útlezárásokhoz használta fel. A magyar foglyok számára a láger legrettegettebb emberének Scherer Rottenführer (SS-tizedes) számított. Brutális magatartása miatt mindenütt rémületet keltett, amerre csak feltűnt.

78 A tábor sírásójaként működő Johann Posch számos gyilkosságát látta. A háború utáni hatósági vallomásában arról is beszámolt, hogy Scherer a golyót kapott, agyonütött foglyok elföldelését is személyesen ellenőrizte. Ha valaki közülük életjelet adott, azonnal fegyverét használta. Posch szerint hosszabb ideig gyakorlat volt, hogy kétnaponta 14 fejbelőtt magyar zsidó tetemét rakták a hullaszállító szekérre. Előfordult, hogy az elföldeléshez kirendelt sáncmunkásokat szomorú munkájuk végeztével két SS-legény közreműködésével Scherer ugyancsak a gödörbe lőtte.

79 1944 végéig a sopronkeresztúri állásépítés magyar áldozatainak száma elérte a 284-et. Sírjukra három évtized után, 1974-ben bukkantak a község határában.

80 Köztük volt Berend László költő és novellista is, akinek elhalálozási helye eladdig ismeretlen maradt. Sopronkeresztúr területén összesen 650 magyar zsidó deportált végezte be életét.

81 Összességében a tanulmányban csak vázlatosan bemutatott kényszermunkatáborok 1944—1945. évi veszteséglistája a következőképpen alakult: Angyalmalom 1 751 Sopronbánfal va 532 (Felixdorf) Balf 185 Engerau 460 Harka 650 Donnerskirchen 500 Kópháza 620 Siegendorf 300 Fertőrákos 400 185