Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Szita Szabolcs: Zsidó munkatáborok Győr-Sopron-Pozsony és Sopron vármegye határterületei erődítésén

kőig húzódtak. Az északi szakaszt (Niederdonau Nord) a Hainburg—Pozsony vonaltól a Fertő tó északi partjáig, Védenyig (Weiden am See) jelölték ki. A középső szakasz a Fertő tó északi és déli partja közötti területet fogta át, nagyjából Sopron vonaláig. A déli szakasz Soprontól Irottkőig terjedt. A határtérségben az erődítéshez német munkaerő csak korlátozottan állt rendelkezésre. Emiatt a német birodalom magyarországi megbízottja, Edmund Veesenmayer, és a magyarországi deportálásokat szervező Eichmann-stáb egyezkedései nyomán a nyilaskeresztes katonai közegek november másodikától egy hét alatt 15 000—17 500 magyar zsidó munkaszolgálatost adtak át a németeknek Hegyeshalomnál.

3 A Szálasi-kormány a további német ' követelésekre is kedvezően reagált. Budapesten november első hetében utcai és házi razziákat rendelt el, emellett a maradék fővárosi zsidóságot a kijelölt gyűjtőhelyeken való jelentkezésre kötelezte. „Akciója" eredményeképpen a felfegyverzett nyilasok mintegy 30 000 budapesti zsidót hurcoltak az óbudai (újlaki) téglagyári gyűjtőtáborba.

4 Innen indult a munkakötelezett zsidó férfiak és nők gyötrelmes gyalogmenete (az ún. hegyeshalmi gyalogmars) Budapestről nyugat felé. November 6-tól december 1-jéig (erről az időszakról áll rendelkezésre valamiféle számszerű kimutatás) 76 209 magyar zsidót adtak „kölcsönzsidóként" Hegyeshalomnál az SS-nek a német határon.

5 Az útközben elpusztultakról alig van adat. Győr-Moson-Pozsony k. e. e. vármegye területén 46 anyakönyvi kerületben 184 zsidó személy halálát jegyezték be. Közülük 122 budapesti lakos volt, a többiek lakhelye és neve legtöbbször „ismeretlen" maradt.

6 A német állásépítő szervezet rendelkezésére bocsátott magyar „kölcsönzsidókat" az SS elosztó rendelkezései szerint először általában Zurányba (Zurndorf) parancsolták.

7 Majd vagonokban szállították tovább az erődítésre, egyes csoportokat gyári munkára. A Niederdonau erődvonal három szakaszán legalább tizenkét nemzetből származó deportáltak, hadifoglyok — a nácik kényszermunkásainak valamely kategóriájába eső, gyakran nem is embernek számító páriák — ásták a különféle árkokat, fedezékeket, építették az állások megannyi válfaját. Sok földépítmény, bunker alighogy elkészült, beomlott. Az esőktől az árkok talajvízzel telítődtek, ezeket újraépíttették, kimerették. Általában helyi anyagokkal, kővel, sövényfonattal igyekeztek szilárdabbá tenni. A német—magyar határ térségében helyenként egész erdőket irtottak ki. Gyakran áldozatul estek a szőlősorok, a gyümölcsfák. Sok faluszéli, határvidéki birtok megközelíthetetlenné, műveihetetlenné vált. Hogy a földerődítmények ilyen rendszere a korszerű hadviselés körülményei között sehol sem nyújtott tartós és komoly oltalmat, azt a háború hatodik évében minden, frontot járt katona jól tudta, de senki sem mondta ki. Az állásépítés parancsnokságai a Gau Niederdonaura átkeresztelt Burgenland birodalmi védelmi biztosa útján a munkálatokba bevonták az osztrák határvidéki lakosságot. Az állandó és nyomasztó munkaerőhiány ellenére a területen található szakmunkásokat is, nagy tömegben Keletről való munkásokat (Ostarbeiter), a különböző országokból a birodalomba szállított munkásokat (Fremdarbeiter), Bécsből és egyes tartományokból a náci ifjúsági szervezet, a Hitlerjugend tagjait.

8 December elejétől a magyar polgári lakosokat is sáncmunkára kötelezték, ez napi kirendelést jelentett. 1945. január 20-án a Niederdonau erődvonal 140 kilométeres hosszában összesen 83 405 ember dolgozott, közülük 65 231 nem német, március 5-én 66 968, közülük nem német 54 276. Folytatása, a Steiermark Nord erődszakasz írottkő174