Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Sabján Tibor: Adatok a kályhásmesterségről II. (Fruhmann Antal, Győr)

1945 után az ipartestület szerepét a KIOSZ vette át, a szakmunkásképzés pedig országosan szervezett intézeti keretek közé szorult. Ebben az időszakban a kályhásmesterség csak a kályharakás gyakorlatára szűkült le. összefoglalás Fruhmann Antal mesterségbeli tudásán keresztül a szakma élvonalához tartozó kályhás 19. század végére, a 20. század elejére jellemző felkészültségét ismerhettük meg. Áttekintve a munkafolyamatokat azt láthatjuk, hogy az évszázados gyakorlathoz képest átfogóan új területe nem alakult ki a mesterségnek. A modernizálás elsősorban a korábban is meglévő munkafolyamatok megkönnyítését segíti. Ezek elsősorban az anyagelőkészítésben: az agyagőrlésben és a mázőrlésben figyelhetők meg. Érintette a fejlődés a csempék égetésének technológiáját is. A visszatérő füstjáratú, tökéletesített rendszerű égetőkemence egészen alacsony belső hőmérséklet-különbséggel működött, a Segerkúpos vizsgálattal pedig pontosan be lehetett állítani a kívánt hőfokot. A 19. század második felében a kályhagyártásban is jelentkezik a tömegtermelés igénye. A szériagyártás követelményeinek a sablonos formázás felel 12. Fruhmann Antal számlája az 1970-es évekből. meg leginkább, ezért ez az eljárás az összes csempeféle előállításában egyeduralkodóvá válik, míg a többi technológia háttérbe szorul (korongolás, szabás). Ez az átalakulás kihat a negatívok előállításának a folyamatára is. A korábban használt fa- és agyagsablonok teljesen eltűnnek és helyüket a gipszből 169