Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Sabján Tibor: Adatok a kályhásmesterségről II. (Fruhmann Antal, Győr)

Spricceléskor a kályha csempéit szétterítették a műhely padlóján, majd a mázba mártott vesszősöprűt léchez ütögetve befröcskölték felületeiket. Először rendes mázzal spriccelték be, <majd ugyanennek a máznak oxidokkal színezett változatával. A fröcskölés alá engób nem kellett, színtelén mázzal sem kellett átvonni a csempéket. A kiégetéskor a máz összefolyt és a felülete tarkabarka lett. Spricceléshez szürke vagy más világos színárnyalatokat használtak. A mázak különböző hőfokon eredtek meg, ezért az égetésnél külön próbákon figyelték reakcióikat. 18. A csempék kiégetése Az égetés előkészítésének legfontosabb feladata a kemence berakása volt. A csempékből szabályos sorokat raktak. Mikor egy sor a kemence szélességében végig ért, tetejét hódfarkú cseréppel fedték be, majd erre kezdték rakni a következő sort. Az alsó három sorba sarok- és egyenes csempe került, mindig élére állítva. Minden sarokcsempe hajlatába egy egyenes csempét állítottak, vigyázva, hogy össze ne érjenek. A csempék rumfja alá apró agyaggombokat, „buciikat" helyeztek, hogy megálljanak. A harmadik sor felrakása után következtek az alsó és felső párkányok, úgy, hogy a kemence felső részét teljes egészében kitöltötték. Fonnyasztáskor a berakás és az elhelyezés sorrendje nem volt annyira fontos, de mázas égetésnél a szín szerint kellett berakodni. Legbelülre a sötét mázazásúak kerültek (barna, fekete stb.), míg középre a világosabb színűek (krém, fehér és a spriccelt szürke), előre pedig a világos- és aranybarna mázazásúak. A mázak eredési hőfoka ugyanis nem volt egyforma, csakúgy, mint a kemence hőmérséklete, amely belül 10—20 °C-kal melegebb volt. A csempék első, mázazás nélküli égetését fonnyasztásnak nevezték. A kemence hőmérsékletét Seger-kúpokkal 960 °C-ra állították be. A zománcos égetés 960—1200 °C-on történt, a máz keménységétől függően. Ez volt a csempék második égetése. A tiszta kaolinból készült porcelánkályhákat 1500—1800 °C-on égették ki, lehetőleg tokkemencéhen, de a retúr kemencében is elérhető volt ez a hőmérséklet. A kemence fűtése reggel 5—7 órakor kezdődött. Először hat órán át hasábfákkal fűtötték, majd huszonnégy órán keresztül vékonyra hasogatott fát tettek rá. A tüzeléshez a legjobb a fűz, nyár és az éger volt. Egy-egy árokba 60— 70 szál fa ment bele. A fákat egészen mélyen, az árkok végéig dobálták be. A kemence hőmérsékletét az agyagból készült Seger-kúpokkal ellenőrizték. A kemence oldalán három kisebb nyílás volt a kúpok megfigyelésére. Ezek elé helyezték egy cseréplapra a három-négy darab Seger-kúpot. A kúpok különböző hőfokon lágyultak meg, ezért a meggörbült kúp jelezte, hogy a kemencében milyen magas a hőmérséklet. A kúpokat számozással különböztették meg egymástól, a 010-es például 950 °C-on, a 09-es 970 °C-on olvadt meg.

8 Égetés után három napig hűlt a kemence és a benne lévő cserépáru. Eközben a hűlő anyag dolgozott: a mázon hajszálrepedések keletkeztek. Ez természetes folyamat volt, nem hiba. Három nap elteltével a berakodás után elfalazott kemencenyílást kibontották és a csempéket kihordták. Ezt a munkát nagyon szerette Fruhmann Antal, mert a hűlő csempék csodálatos zenei hangokat adtak. Egyszer Bartók Béla Győrben járt, elhozták a műhelybe és fonográfra vette a hűlő csempék hangjait. 155