Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Sabján Tibor: Adatok a kályhásmesterségről II. (Fruhmann Antal, Győr)

4, A műhely bejárati homlokzata. 9. Párkányok készítése A párkányok készítéséhez is gipszsablonokat használtak. A sablon egy egyenes szakaszból állt, két végén egy-egy rövid sarokrésszel, melyet beforduló résznek neveztek. A kályha párkánya tehát a következő elemekből állt: elöl volt az eleje, amely a leghosszabb darab volt, két végén sarkokkal, melléje került a két oldalsó párkány, amely egy egyenes szakaszból és egy sarokból állt, a párkány hátulja pedig csak egy egyenes szakasz volt, amely a két oldalsó párkány közé illeszkedett. A kályha párkányát egyetlen sablonnal készítették, az eleje változatlanul maradt, míg az oldalakból egy-egy, hátuljából pedig két sarkot levágtak. A leszabott plátot a már ismert módon nyomták a sablonba és dolgozták bele, majd belsejükbe bordákat ragasztottak. 10. Füstcső készítése A füstcső készítéséhez használt sablon két részből állt. Egy darabban volt a cső feneke és két oldala, erre lehetett rátenni a fogazott széllel illeszkedő tetőt. A cső úgy készült, hogy a plátot először az „U"-alakú részbe hajlították bele, majd rányomták a tetőt a ráhelyezett plattal. Az összerakott részeket belülről kikenték, majd a sablont újra szétválasztották. 150