Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Sabján Tibor: Adatok a kályhásmesterségről II. (Fruhmann Antal, Győr)

romszor engedték át az agyagot, amely így egyenletes minőségű, csomómentes lett. Az agyagot a pincéből a lejárat melletti sarokba dobálták fel, majd innen lapátolták az őrlő garatjába. A hengerek között áttört agyag a műhely padlójára potyogott, ahonnan újra a garatba rakták, vagy a stokkba dolgozták be. 3. A rumf készítése A rumf vagy belső rumf a csempe hátuljára ragasztott vékony agyagszalag, amely a kályha felépítésénél és a csempék megkötésénél játszik fontos szerepet. Kétféle rumf ismert, a préselt és a szabott. Ez utóbbit ma már nem használják, de a múlt században a szabott kályhák csempéire kétujjnyi széles sticniket ragasztottak, melyeket a piátokból vágtak ki. A préselt rumfot az égetőben elhelyezett rumfprésen készítették. A prés különböző profilú betétjein fülező rumfot (a fazekas által fülnek használt keskeny szalag) és kályhás rumfot lehetett keresztülsajtolni. A felnyitott présbe egy harminc centiméter hosszú agyaghengert helyeztek, ráillesztették a prés dugóját, majd a prés karjára kapaszkodva teljes testsúlyukkal meghúzták. Mikor a szalag már a földet érte a prés alatt eltörték, és a munkaasztalhoz vitték. A megvizezett asztalon a szalagot egy lekerekített mag-modell köré hajlították, majd egy kisebb darab vizes ronggyal rásimították. A szalag végei a bal felső sarokban találkoztak. A végeket megvizezték, majd a fölösleges darabot letörve a szalagot összeragasztották. Ezután a munkadarabot áthelyezték az asztal másik oldalára, majd a modellt a hornyai segítségével kiemelték az agyagkeretből. 4. A piátok szabása A csempekészítéshez szükséges piátokat a stok fcról szelik le. A stokk helye az agyagőrlő és a munkaasztal között van, egy függőleges gerendákból öszszeállított tőkén. A tőke testét vaspántok tartják össze, tetején vízszintes deszkalap van. A fentebb bemutatott nagyobb stokk mellett használtak egy kisebb méretűt is, amelynek szélessége 40 centiméter, hosszúsága 60—70 centiméter, magassága 25—35 centiméter volt. Az agyagtömb két hosszanti oldalára megnedvesített léceket ragasztottak körülbelül 2 centiméterre annak felső lapjától. Ekkor egy 80 centiméter hosszú citerahúrral, amelynek végeire apró lécdarabkákat erősítettek, a lécek mentén plátot vágtak. A levágott lap egyelőre a tömbön maradt, míg darabokra nem vágták. A szabás eszköze egy keskeny lécből készült mérce, melyen a piátok nagyságának megfelelő helyeken apró bemetszések vannak, és egy közepes méretű kés. Először a mércével a két hosszanti irányba kell a helyes nagyságot bemérni és a kés hegyével megjelölni, majd a léc segítségével a plátot keresztben kettévágni. Ezután a nagyobbik darabon az előzőekre merőleges irányban mérnek és vágnak, két részre osztva a nagyobbik plátot. A harmadik vágás és mérés az előzőre ismét merőleges irányban történik, kiejtve egy keskeny, felesleges darabot, melyet a hulladékhoz dobnak. Ezután a három piát közül a sablonnak megfelelő méretűt kézzel felemelik és az asztalhoz viszik. 5. A csempe formázása A 20. században a kályhacsempéket már csak formázással készítették a család tagjai. Ehhez gipszből készült sablonok, az úgynevezett modellek álltak rendelkezésre. Az asztal közepére helyezendő modell alá agyagból körülbelül 147