Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Jáki Katalin: A győri gombkötő céh története

vezhetendő szinű Selmek ne adatassanak, vagy pedig azokal senki, sem dolgoztasson."

63 Nyomatékosan kétszer bejegyezték, hogy a legények ne juthassanak nyersanyaghoz és titokban ne készítsenek különböző árukat, mivel így rontották a mesterek piaci lehetőségeit. Nemcsak a céhen belül voltak viták, hanem más mesterekkel is, legtöbbször akkor, amikor megrendeléseik leszállításakor nem akartak fizetni, pl. Pivarics szabó és Lábék Mátyás gombkötő között. Végül peres úton döntöttek ügyükben, és kötelezték Pivaricsot adósságai megfizetésére.

64 A mestereken kívül engedetlen legények is voltak, pl. Horváth János, akit ugyan a kőszegi gombkötők jegyzőkönyvében lehet olvasni, de az illető legény Győrben „rakoncátlankodott".

65 A céhen belüli számtalan vitás ügy mellett a XVIII. század második felében megfigyelhető, hogy a céhek sokat torzsalkodnak egymással, illetőleg a kereskedőkkel. Sokszor a hatóságoknak kellett közbelépnie és döntést hozni. 1758-ban a győri kalmárokkal volt nézeteltérésük, amiben a „Városi Magistrátus" vizsgálatot rendelt el, majd döntést hozott. „Mivel sinór verése és árulása egyenessen a Gombkötő Mesterséget illeti és hogy az illetin munkátul minden némi akodat szükségképpen kölletik a Kalmároknak az illetin sinór árultatása semmi módon meg nem engedtetik."

66 Az 1766-os vita 1793-ban újból kiújult. A magistratus keményen felhívja a többi céh figyelmét arra, hogy ne használják sehol sem a kócsagtollat.

67 A számottevő peres anyagon kívül a céhben dolgozó mesterek piaci területére megrendeléseire, termékeinek áraira is maradt fenn néhány adat. Segítségükkel nyerhetünk betekintést a teljesség igénye nélkül a céh kereskedelmi életébe. Piaci lehetőségek Győr környékét a városban dolgozó gombkötők látták el. Erre enged következtetni Lábék Mátyás felsorolása. A megrendelők nevei mellé időnként megjelölte azt a helységet, ahol lakott. Pl.: „Sz. Iváni Mészáros", „Szt. Mártonyi Mészáros", „Péri Birkás Báttya", „Nyuli Mészáros fiának", „Horváthné Újváros", „Bőnyi Mészáros", „Majorokba" (a mai Nádorváros).

68 A felsorolt helységek mind Győr közelébe helyezkednek el, sőt található utalás a céh jegyzőkönyvében arra is, hogy Komáromba és Székesfehérvárra is jártak a győri gombkötők. Megrendelőik elsősorban iparosok, legnagyobb részt a szabók, akik a náluk elkészült dolmányra, nadrágra, kabátokra mindjárt a zsinórozást és a gombokat is felvarrták. Jelentős munkát biztosít a katonaság.

69 Amennyiben nagyobb mennyiségű megrendelést kaptak, akkor közösen készítették el, felosztva a mesterek között a munkát és közösen szerezték be a hozzá szükséges nyersanyagot is. Az iparosokon katonaságon kívül jelentős piacot biztosított a káptalan és a papság is, elsősorban a reverendákra használt gombokat illetően. Rajtuk kívül még dolgoztak tiszttartóknak: pl. „Móri és Dévényi Tiszttartó", „Moci Kaszárnak", néhány a városnál dolgozó tisztviselőnek, „Mihal Deáknak", „Eszterházy Fiscalis".

70 Az adatokból mindenképpen az a következtetés vonható le, hogy a helyi, polgárság, kézművesek, papok, és a környékbeli tehetősebb falusi iparosok vásárolták meg a gombkötők termékeit. A feljegyzések azt mutatják, hogy a hatóságok által előírt árakat legtöbb123