Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Grábics Frigyes: Színjáték a reformkori és a forradalmi Győrben

Könnyelműek előadásán „a felvonások között az ingerült kedélyű közönség mindannyiszor Rákóczi-indulót kívánt, derék karnagyunk Richter a közönség kívánatának hódolt is."

29 A március 16-i színházi estét ismét Ecker naplójából idézhetjük. A Négy Hajmonfi c. opera volt műsoron, a nézőtér ki volt világítva és díszítve, a páholyokban drapériák, képek, „József nádor, Kossuth, Deák, Eötvös és mások." A Rákóczi-induló eljátszása után szétment a függöny, a társulat díszmagyarba öltözött férfikara Vörösmarty Szózatát énekelte, utána Paráicz ügyvéd olvasta fel a 12 pontot és az országgyűlés március 14-i kívánalmait (...) a szónok azt is bejelentette, hogy Táncsics Mihályt a fellelkesült pesti nép kiszabadította börtönéből. Az első felvonás szünetében a közönség a Szózatot énekelte, majd a zenekar rázendített a Hunyadi-indulóra (...) Metternichre alkalmazott szöveggel: Eltűnt már a cselszövő, Nincs többé viszály, Éljen soká Ferdinándunk, Éljen a jó király! A második felvonás után a Rákóczi-indulót játszotta a zenekar. A teljesen zsúfolt ház lelkesen tüntetett a magyar szabadság, s az ezúttal kitűnően játszó magyar színészek mellett."

30 Március 18-ra is jutott ünnepelni való a győri színházban: az előző napi bécsi fejlemények, az országgyűlés követeléseinek elfogadása, Batthyány Lajos kinevezése miniszterelnökké. „Estve kivilágítva s az idő rövidségéhez képest valóban meglepő csínnal feldíszítve lőn. A karzaton nemzeti szalagokkal összefűzött zöld koszorúk díszlének — a páholyokból apró zászlócskák lobogának, s a körülfolyó háromszínű díszítmények közt hőn tisztelt nádorunk, Deák, Kossuth, Batthyány, Eötvös — sa több nevezetes honpolgáraink arcképei arany rámában ragyogának. Hölgyeink általában nemzeti kokárdát viselének fejvagy mell-ékül! A Rákóczi induló erélyes eljátszása után a zenekar által dalszínészeink tizenketten a »hazádnak rendületlenül« nemzeti himnuszt énekelték zajos tapsok közt, — mit felvonások között a színházi közönség egy szívvel és szájjal többször ismételte. Ugyan ez a Hunyadi-induló játszásakor nagy lelkesedéssel énekeié: »Megbukott a cselszövő, nincs többé rút viszály, éljen soká a hon — és a magyar király.« Itt ismét csak a legboldogabb öröm sugárzók minden arcról, — jövénk mint egy jó barát által családi ünnepélyre összehívott kedves vendégek, — s távozánk azon édes hitben, hogy máskor is hasonló kedves körökben idvezeltetendjük egymást!"

31 Nemcsak helyszíne volt a színház a forradalmi eseményeknek, hanem tárgya is forradalmi követeléseknek. Az ifjúság — láttuk — a századelőtől kérte a színházba járás engedélyezését, illetőleg a régi engedélyek visszaadását. Ugyanez történt március 17-én, amikor a tanulók kívánságainak egyike: „A színházbani szabad járást óhajtjuk." A főigazgató erre azt válaszolta, hogy az ügy meghaladja a hatáskörét, de „a kávéházak és a színházba járás, ameddig az kicsapongásokkal nem párosul, magában véve ártatlan, a kor kívánalmainak megfelelő mulatság, melynek teljes akadályoztatása merő lehetetlenség, szigorú feddés pedig ingerültséget szülő keménység, e kérelem a n. m. Helytartótanács hathatós pártfogásába annál in104