Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Dominkovits P.: A bőnyi nemesi közbirtokosság igazgatása a XIX. század első felében (1814–1846)

A közgyűlésekben tárgyalt ügyek típusai A felsőbb törvényhatóságok, a szomszédos uradalmak, községek már említett közös ügyei mellett a belső igazgatásban a közbirtokosságot érintő gazdasági, közigazgatási, jogszolgáltatási ügykörök kerültek tárgyalásra, melyek tárgyköri megoszlását a következőkben vázoljuk fel. A közbirtokosok a közös gazdálkodásban a mezei gazdálkodásról (legeltetés, betakarítás), a kisebb királyi haszonvételek árendálásáról, a közös jövedelmek felhasználásáról (közösségi épületek építése, mérnöki munkák fizetése, esetleg a maradék összeg felosztása) hoztak rendszabályokat és végzéseket. E gazdálkodásra vonatkozó határozatok közül részletesebben a legeltetésre és az árendálásokra vonatkozókat mutatjuk be. Kiválasztásunk alapját nemcsak ezen tárgykörök roppant gyakori előfordulása, hanem a közös gazdálkodásban elfoglalt helye is adta.

29 Szinte mindegyik közgyűlés kitér a compossessoratus állatainak legeltetésére. A periodikusan megjelenő rendelkezések függvényei az évi időjárásnak, a mezőgazdasági munkák szakaszainak és az állatállomány összetételében végbement változásoknak. A határozatok szigorúan tiltották a vetések legeltetését.

30 Az aratást követően az „aratórész" betakarítása után jelölték ki a ménes és a gulya legelőjét (1828. VI. 13.), ami legtöbbször az Örkényi tarlókra esett. A gulyából többször leválasztották a tehenek és a borjak csordáját, amely elkülönítve a Koldus-telken vagy a Sóskuti-réten legelt.

31 (1827. VEI. 5.) Ha az idő engedte, a jószágokat csak Szent Márton-nap kilencedik éjjelére (november 19.) hajtották tulajdonosaikhoz. (1836. IX. 11.) A forró nyári nap gyakran kiszárította a legelőket, ilyenkor a birtokosok önkéntes felajánlással tavaszi tarlóikat adták legeltetés alá. A legeltetés sorrendjét most is a közgyűlés szabta meg. (1835. VDI. 16.) A közgyűlés a legelő állatok egészségére is felügyeltetett; a mezőbíróknak, csőszöknek, gulyásoknak, csikósoknak rendszeresen előírta a beteg állatok elkülönítését, hazaküldését. A marhavészektől gyakori évtizedekben

32 Loebisch állatorvos megtelepedését nemcsak messzemenően pártolták, de fizetésemelési kérelmeit is szó nélkül elfogadták. (1836. Vm. 14.) A közlegelőket a bőnyi compossessorokon kívül a Bőnyben belső telket bíró rétalapi közbirtokosok is használhatták. (1816. V. 3.) A zsellérek állatai — mind a közbirtokosoknál, mind a máshol szolgálatot vállalókét — e legelőről az elzavarással, súlyosabb esetben az állatok eladásának kilátásba helyezésével kitiltattak. Az Örkényi puszta egyes részeit árendába is bocsátották, de a közjövedelmek gyarapítására rajta olykor fűbéres marhákat is fogadtak. (1830. V. 13. )

33 A magángazdálkodás céljából fogadott fűbéres jószágok, akár az Alföldről felhajtott jól jövedelmező juhokról, akár a Csallóközből is idehajtott szarvasmarhákról volt szó (1827. VI. 1.), minden esetben csak a közgyűlés többségének beleegyezése után voltak fölfogadhatók. (1833. U. 25.) A legeltetési szabályrendeletek betartatása időszakunkban végig nagy gondot okozott. Ezt nemcsak az egy évben többször is ismétlődő hasonló tartalmú tiltások mutatják, hanem azok szigorodásai is. A tiltott legeltetések zálogolásokkali büntetésének eredménytelenségére mutat a kiváltatlanul álló és árverezésre bocsátott zálogok sokasága. A tagosztály befejeztéig (1843/44.) egyre súlyosbodó szabálysértésekkel találkozhatunk. Volt, hogy a legeltető juhászok állataikkal a tarlón levő learatott gabonát sem kímélték. (1840. VIQ. I.)

34 A tagosztály bevégeztével már csak az állatok közutakban történő kártételei (pl. sertések túrása, útszéli fák legelése) kerültek a közgyűlés elé. (1844. VI. 23.) A regálék bérbeadásának sorát a kronológiailag is első és bevételeiben is a legtöbbet 95