Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)
Tomka P.: Avar kori település Győr, Bokányi Dezső utcában
zas házra. 84 Méri I. a Szovjetunióban folyó ásatásokra, a fonyód-bélatelepi, akkor még publikálatlan Árpád-kori faluásatásra és XIII. századi írott adatokra hivatkozva tételezte fel a földfelszíni gerendavázas házak kora középkori létét. 85 Az avar kort illetően egyedül László Gy. jósolta meg előkerülésüket 86 a sírokban nemegyszer megfigyelt kamrakonstrukciók alapján (igaz, a bemutatott, szilágynagyfalui halomsírból származó gerendaváz avar kori ugyan, de bizonyára szláv népességhez köthető). Kétségtelen, hogy a földfelszíni építményeket, különösen, ha nem cölöpszerkezetűek és nincs lemélyített részük, igen nehéz kimutatni. 87 Az intenzív földművelés a legtöbb nyomot eltüntette, a 30—40 cm-es szántásban általában sem a besüllyesztett talpgerenda, sem a csatlakozási pontok alá helyezett kődarabok vagy fatuskó, sem a szennyeződésében megmutatkozó eltérés kimutatása — amit Balassa I. a régészektől számon kér 88 — nem lehetséges, így van ez akkor is, ha a ház belsejét valamilyen okból (elsősorban szigetelés miatt) lemélyítették, de a tartószerkezet a lemélyített rész kontúrjain kívül helyezkedett el. 89 Más a helyzet a vízjárta, mocsaras területeken, ahol szerencsés esetben maga a faanyag is megmarad. 90 A távolabbi környezetben, szlávok lakta területeken legjobban egyes Berlin-mahldorfi VIII—X. századi házleletek hasonlítanak a mieinkre. 91 Csehországban a feltehetően blockwerkes föld feletti házak 92 csak a IX. században jelennek meg. 93 Jóval korábbiak a lengyelországi földfelszíni házak, amelyekhez szabálytalan teknő alakú, sekély lemélyítések tartoztak. 94 A boronaházak és a gödörházak elterjedési területe a Kárpát-medencében fedi egymást. 95 Téglalap alakú földfelszíni építményeket az általunk tárgyalt korban nemcsak szlávok lakta területeken találunk. Ezekre először I. L. Ljapuskin karnauhovi ásatása hívta fel a figyelmet, 96 a szaltovói kultúráról írt összefoglalásban további példákat is találhatunk. 97 Ezeket az építményeket S. A. Pletneva kirgiz néprajzi példára utalva könnyűszerkezetű nyári háznak, a jurtát helyettesítőnek tartja. A szaltovói kultúra felé vezet az egyszerű, kissé lemélyített aljú, valószínűleg nyílt tüzelő is, amelyeket a „nomád" szállások kissé földbe mélyített, kerek kunyhóiban éppúgy megfigyeltek, mint a szabályos, félig földbe mélyített házakban. 98 A szaltovói házak egyidősek vagy fiatalabbak az avar koriakhoz viszonyítva (Karnauhovot a IX—X. századra keltezik). Korábbiak a finnugor, vagy az I. évezred közepén megjelenő török nyelvű népességhez köthető „balagan" típusú földfelszíni építmények az imen'kovoi gorogyiscse alsó rétegében 99 —, amelyeket baskír és miser-tatár néprajzi párhuzamok alapján rekonstruálnak. Összefoglalva: a Bokányi Dezső utcai VIII. századi földfelszíni házak korántsem tekinthetők egyedi jelenségnek. Lényeges lenne ismerni felmenő falaik szerkezetét (ehhez a miénknél szerencsésebb lelőkörülményekre van szükség), így is megállapíthatjuk azonban, hogy rokonságukat nemcsak szláv környezetben kereshetjük, sőt a tüzelő típusára és elhelyezésére a legjobb párhuzamok a füves puszták letelepedő népeinél találhatók meg. A földólra régészeti szakirodalmunkban ugyancsak Méri I. hívta fel a figyelmet 100 . Jól ismert a veremól a magyar néprajzi jelenségek sorában. A Szatmár megyei földistállóknak nyerges és sátoros fedése volt, a kisebbeket disznó és aprójószág számára készítették, a trágyalét többnyire a homok beszívó hatására bízták, néha azonban hídlást építettek az aljára 101 . Általánosan elfogadott vélemény szerint a földói ismeretét őseink hozták magukkal, ez a helyhez kötött életmód velejárója nemcsak nálunk, hanem a tőlünk keletre is megtalálható „rokon műveltségű" népeknél is. Bátky Zs. szerint az ólnak fala nem volt, a tető a földön állott, időszakosan, télen a gyengébb vagy a ,,kezes"jószág számára használ51
