Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)
Tóth L.: Az alkotmányos liberalizmus belső vívódása és tagolódása a kiegyezés előtt Győr megyében (1861–1867)
95. Feltűnően magas volt 1862—63-as években az úrbéri „kihágások" (úrbéri megállapodások megszegése) száma: a tó-sziget-csilizközi járásban 423 „kihágást" kellett bírósági úton elrendezni, amely az úrbéri viták súlyosságát mutatja. A másik két járásban több volt a kisebb törvénysértés, melyhez elegendő volt a hatósági bírságolás is. A bírósági statisztikákból mindenesetre megállapítható, hogy a pusztai járásban volt a legtöbb úrbérrendezéssel kapcsolatos vita, per és „kihágás", 47 amely a két nehézkes nagybirtok (Esterházy és a pannonhalmi apátság) kedvezőtlen magatartására vezethető vissza. A társadalmi-politikai élet más területe is súlyos konfliktusoktól volt terhelt. Az 1861-es alkotmányos évben a város és megye egyaránt megtagadta az egyenes adó behajtását, s amikor ezt a munkát a pénzügyi hatóságra bízták, az alkotmányos szervek a végrehajtását megakadályozták. A provizórikus időszakban minden folytatódott tovább. Az 1862-es esztendőt sújtotta az alkotmányos hatóság által 1861-ben be nem szedett egyenes adó (27 ezer forint), s ezen kívül az új évi kötelezettség. Sok-sok huzavona, vita, magyarázkodás, burkolt adómegtagadás egyaránt jellemezte Győr és a megye falvainak magatartását. Az adóbehajtás elhúzódásában volt szerepe a nyugalmat kedvelő, s az aszály és az árvíz okozta nyomort valamennyire megértő Balogh Kornélnak is, aki emiatt feltűnően sok kellemetlenséget vállalt magára. Ó sem tudta azonban kivédeni az 1863-as katonai egzekúciót. A kerületi pénzügyigazgatóság által elrendelt katonai behajtást 1863 februárjában Győrött kezdték 40 katona közreműködésével. 48 1862 októberében már kapott a város egy halasztást, ígérte, hogy a 49 818 forint adóhátralékát rendezni fogja. November végéig felét ki is egyenlítette, de a még hátralevő 25 769 forintot nem, mely összeg áthúzódott 1863-ra. Balogh főispán „nem tudta elejét venni az adófizetési akadályoknak", s Győr város tanácsa 1863 februárjában „az adómegszabása s kivetése körül minden közreműködést a legújabb időkig megtagadta". 49 A vagyonos osztályoktól három nap alatt 6 ezer forintot beszedtek. Balogh újabb kérésére, miután határozottan leszögezte, hogy ,,...a napszámosok még csak kenyeröket sem képesek megkeresni" a kereskedelem pangása miatt, leállították az egzekúciót. A helytartótanács „a politikai közegek erélyes közreműködése általi támogatást" kérte a továbbiak során. 50 A megye községeiben talán még nehezebben ment az adóbehajtás ügye. A sok panaszt megelőzendő Pálffy 1861. december 26-án nyomatékkal felhívta a megyék figyelmét, hogy a „községek mindég csak magoknak tulajdonítják a káros következményeket", ezért elrendelte a hanyag befizetés esetére a katonai végrehajtás alkalmazását. A megye községei ekkor 14 ezer forint „adóhátramaradásban vágynak", különösen Győr-Sziget, Kóny, Csécsény, Pér és Csilizradvány. Az adóbehajtás körül igen elszánt hangulat uralkodott a falusi lakosság körében. Börcsön adóellenes „izgatás" alkalmával verekedés tört ki. Csilizradvány kérte, a nagy szegénység miatt tekintsenek el a katonai végrehajtástól. Nyúl község nemcsak az adófizetést tagadta meg, hanem a beszállásolt katonák elhelyezését is. Hamarosan csatlakozott hozzá Pér, Szemere és Mezőörs is. Balogh kérése ellenére 1862. július 8-án Téten, Felpécen, Szemerén és Tényőn, 1863. szeptember 20-án Csanakon, Kis- és Nagybarátin rendelték el a katonai közreműködéssel folytatott adóbehajtást. Az adóbehajtás kálváriája ezzel azonban nem ért véget. 1863. július 10-én a pénzügyigazgatóság jelezte, hogy a megyében „191104 forintnyi adó összeg volt befizetetlenül". Balogh keményebb fellépést igényelt a szolgabíróktól, kivéve az elemi csapások által elszegényedett területeken. Az adószedők járták a falvakat, augusztusban még a sokoróaljai járásban folytak az elkeseredett összetűzések. Szeptember 23-án mégis több mint 84 ezer 223
