Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)
Tóth L.: Az alkotmányos liberalizmus belső vívódása és tagolódása a kiegyezés előtt Győr megyében (1861–1867)
Haller Ferenc gróf pesti küldetését ultimátumnak tekintették, melyben a katonai rendszabályozás megalázó formáját kifogásolták. Az abszolutizmus gyűlölt évtizedét idéző megoldás, néhány hónapos alkotmányos önállóság után igen felháborította a liberális lelkületet. Az országgyűlésről hazaérkező képviselők a szeptember 2-i megyei közgyűlésen számoltak be a politikai helyzettel kapcsolatos benyomásaikról. Hatásukra a közgyűlés testületi óvást emelt az országgyűlés feloszlatása miatt, és határozatot fogadott el arról, hogy „az országgyűlés által felállított elveket most és mindenkor osztja, annak eljárását elejétől végig helyesli s magáévá teszi". 2 Az ülés után gr. Zichy Bódog főispán Oroszvárról írott levelében világosan tudtára adta a közgyűlés hangulata iránt érdeklődő Forgách kancellárnak, hogy „... a politikai tüntetésre állítólag oly nagy hajlamú Győr megyében az országgyűlés óvását illetőleg oly határozat hozatott, mely ellen NMg-nak lehetett kifogása". 3 A városi bizottmány szeptember 12-én hallgatta meg Kozma Imre országgyűlési képviselő beszámolóját, és egyetértését fejezte ki a határozatokkal kapcsolatban. Kozma a polgári radikálisok hevületével tett hitet megingathatatlan négy vennyolcasságáról:, ,Éljen a haza! Éljen annak minden kül- és belföldön levő, s a szent hazáért fáradozó hű fiai!" Ezúttal is megvallotta Kossuthhoz és az emigrációhoz fűződő elvi, politikai hűségét, melyet élete végéig megőrzött. Az alkotmányosan választott megyei tisztikarnak még egy ideig biztosítania kellett működésének anyagi feltételeit. Bár a helytartótanács október 7-én megtiltotta a megyének a háziadó beszedését, ennek ellenére a bizottmány a lakossághoz fordult. 4 S ami az adózásban kínkeservesen ment, katonai egzekúcióval sikerült az önkényuralom hatóságainak, ahhoz most elegendő volt az egyhetes főispáni körút a megyében, s valamennyi település a háziadót, „mint önkéntes adományt nagylelkűleg megajánlotta". Zichy főispán családi anyagai között őrzött levelében írta, hogy „ilymódon a nemzet sorsa Győr megyében a leghívebb hazafiúi keretek között van". 5 Ennek a politikai, erkölcsi és anyagi sikernek az értékét növeli, hogy a nyár közepétől itt-ott a megyében tapasztalható volt az alkotmányos hatóságok elleni izgatás. Zichy két héttel lemondása előtt megemlékezett arról, hogy „némely törvényellenes tekintélyek... nyilvánosan a fönálló törvényes hatóságok ellen izgatnak". Október első napjaiban három csendőrt arra béreltek fel, hogy katonaszökevények keresésének ürügyén nyomtatott röplapokat mutogassanak a népnek, amelyben „előre hirdetik, hogy a vármegye uralkodása és a pandúrok garázdálkodása végére jár". 6 Az 1861. október 27-i kancelláriai és a november 5-i császári leirat világossá tették a megye előtt a helyzetet, hogy az októberi diplomában lefektetett kormányzási elvek Bécs számára túl nagy engedmények voltak, s a Lajtán túl még nem értek meg a magyar ügyet reálisabban felmérő politikai feltételek. A megye válaszmemoranduma félretette a kicsinyes, sérelmi indoklást, és visszautasította az alkotmányos intézmények működését minősítő „lázadással határos-nyílt ellenszegülés" kitételt. Nyílt és lényegremutató, pátoszmentes érveléssel szól a magyar alkotmányos kormányzásról, félreérthetetlenné teszi az országgyűlés törvényalkotó, -változtató, -módosító szerepét, a hazai törvények tiszteletben tartását, a megyei önkormányzat idegen, központi hatalom általi korlátozásának teljes elvetését. A memorandum a liberálisok hatására (s nem utolsósorban az egyházi arisztokrácia nyomására) az alkotmányosság és a históriai jogok konok követelése mellett nem égette fel az udvarral való együttműködés minden szálát, meghagyták „hídfőnek" a király iránti bizalmat és tiszteletet. A liberális érvelés szerint az „osztrák államférfiak" cselszövései következményeként akadozott „a fejedelem és a nemzet közös megegyezése". A radikálisok Szilvásy 210