Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)
Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeum gyűjteményében – III. Céhzászlók
ábrázolja Szt. István királyt. A kép előterében térdelő szent király vörös párnára helyezve ajánlja fel a nemzetet jelképező koronázási jelvényeket a kép bal felső sarkában ábrázolt, felhőkön trónoló — de uralkodói jelvények nélkül ábrázolt — Madonnának, Magyarország védasszonyának. A hosszú ősz szakállal megjelenített István király alakja a képen is megfestett magyaros ruházata miatt vált kedveltté a magyaros szakmákat űző iparos szervezetek számára. 158 A lábbeli típusa megegyezik a zászló mesterség jelvény-ábrázolásával. (48. kép) A zászlóképek jó kezű, dekoratív érzékű festőre vallanak. Művészi ihletettségét nem fedezhetünk fel rajtuk, de a kompozíció tisztasága, az alakok és a környezet rajzi értékei tanult mestert sejtetnek. A színkezelés és a részletek kidolgozása színvonalasabb a XIX. századi többi győri zászlóképnél. A csizmadiák céhzászlójának dekoratív megjelenését fokozza a vörös zászlórúd aranyozással díszített, spirális vájatolása és az aranyozott kettős kereszt zászlócsúcsként alkalmazott megoldása. A győri céhzászlók között a csizmadiáké a legsokoldalúbban adatolt példány, a céhiratokból részletes információkat kaptunk a zászlókészítés és -avatás körülményeire, melyeket az általános részben adott helyen közöltünk. A csizmadiazászló sajátosságai közé tartozik történetének folyamatossága, a céhek megszűnését követő további használata. 18. A győri magyar szíjgyártócéh zászlója (1852) Az 1602-ben — a nyerges-, csiszár és lakatosmesterekkel társult — szíjgyártómesterek számára kiadott káptalani privilégiumban az Ecclésia számára adandó évi egy forint, valamint a „Festő Nativitátis Domini", azaz karácsonykor tartandó szentmisén való részvétel jámbor kötelessége fogalmazódott meg. 159 Az 1624-es szabályzatkiegészítés (a kovácsok és lakatosok kiválása után) megszabta, hogy ünnepeken a szíjgyártók csak mise után rakodhatnak ki, amiért előző nap csak a győriek árulhattak. 160 Az 1630-as káptalani rendelkezés meghatározta, hogy csak katolikusok lehettek a céh tagjai. További céhlevél híján a szíjgyártók zászlókészítési kötelezettségéről hiteles adattal nem rendelkezünk, de feltételezhető, hogy 1852-ben készült zászlójukat megelőzően — a többi győri céhhez hasonlóan — saját zászlajuk alatt vonultak az úrnapi körmeneteken. Fennmaradt a gyűjteményünkbe került XIX. századi zászlójuk fakó rozsdavörös félselyem damaszt. Eredeti színe a rojtozás árnyalatából sejthető. A szíjgyártók céhzászlójának sajátossága a zászlóanyagra festett dekoráció a — XV. századi hadizászlókon gyakori — lángnyelvek. Ezek eredete, jelentése pontosan nem tisztázott. 161 A kéz alakú figurák a zászlóoldalak hosszanti szélein sorakoznak, illetve 4—4 a zászlóképek mellé került. A feliratokba nyúló alakjuk feltételezi ennek a díszítésnek a zászlószövegek megkopása után történt felfestését. A zászlószövegek már-már olvashatatlanok. A felső szegély mentén húzódó betűk a szervezetet és a zászlóanyát nevezik meg. A zászlókép alá festett mesternévsor aranybetűi teljesen felszívódtak a zászlóanyagba, azonosíthatatlanul megkoptak. A zászlóképek nagyméretű, vaskos reneszánsz kartusban kaptak helyet, melyet ötágú levélkorona zár. Az ovális képmezőkbe a bal oldalon koronás Madonna naiv megfogalmazású alakja, a jobb oldalon Szt. György hagyományos sárkányölő jelenete került. A Madonna-kép koronás figurái a Patrona Hungáriáé ikonográfiái típusába illeszthetők. Szt. 188
