Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeum gyűjteményében – III. Céhzászlók

hogy miután az artikulusok a „Pápista Religióban lewő Chizmazia Mester embereknek adattanak; azért... ne legyen szabad... mas vallásban lewü embert be venni a Chehbe".

152 Az 1719-es artikulusok megszabták a „Boldogságos Szeplőtelen Szűz Máriának" tiszteletére minden esztendőben Gyertyaszentelő Boldogasszony napján a „Cathedrális Templomban, a Sz. Háromságh tisztességére épített Kápolnában" hét órakor tartott miseszolgáltatást, mely alkalommal — külön felhívja a figyelmet rá — az offertóriumon is részt kellett venni. Ugyancsak a fent említett kápolnában — a székesegyház ma is látható gótikus, ún. Héderváry-kápolnájában — „Szent Imre Herczegh Napján", a céh védőszentje ünnepén misét szolgáltatni kötelezte a céhet Hl. Károly privilégiuma.

153 A csizmadialegények 1747-es rendtartás-kiegészítése szerint a társaság Boldogasszony fogantatása napján volt köteles a szentmisén és offertóriumon való részvételre és keresztcsókolásra. Az 1762-es kiegészítés a „nemes Magyar Barátok Congregatiojában Solemnitásra szürke ruhába öltözve" évente két szentmise szolgáltatását írta elő, az elsőt Sarlós Boldogasszony, a másodikat Szt. Bertalan napján 7 órakor.

154 A megalakulásakor öt főben limitált létszámú céh a csizmadivat elterjedésével népes szervezetté gyarapodott, a XIX. században meghaladta a száz főt is. Évente több mester remekelt, és a tőlük szedett zászlópénz idővel hozzájárulhatott rangos céhzászló készítéséhez. Természetesen a költségek jóval meghaladták a zászlópénzből származó bevételt.

155 A piros félselyem damaszt textíliát gazdag arany festésű, egymásba fonódó füzérszegély keretezi. A zászlóoldalak dekorativitását szolgálja a képkeretek íveinek csillogó aranykerete és az azt övező levélornamentika. A kép négy sarkában fölül a levélkoronás városcímer és a Szent Koronával zárt, karéjos fővel rajzolt magyar kiscímer színes foltjai illetve alul az oldalvarrott, zsinórszegélyes csizmák csillogó aranya kapott helyet előírásos formában. A zászlóképek mellett, a rúd felőli oldalon „az egész csizmadia czéhnek minden tagjai" névsora szerepel, szintén csillogó aranybetűkkel festve. Egyik oldalon a céhbiztossal kezdve az elöljárók, másikon a tagság egy részének neveit olvashatjuk. A zászlószentelés alkalmával készített „örök emlék" teljes mesterlajstromához képest a 21 név elenyésző töredéke a céh akkori tagságának.

156 A zászló csücskeibe került — a már említett okok miatt — az ipartársulattá alakulás eseménye és az akkori társulati tisztségviselők névsora. A zászlószentelés évszáma a bal zászlóoldalon a céhjelvény fölött kapott helyet. A zászlóképek mestere: Franciscus Foichtinger, a jelzés szerint győri festő volt. Kilétéről és munkásságáról nem találtunk adatokat. A művészeti lexikonok csupán egy Feictinger nevű festőről tesznek említést, de ennek 1840-es — a zászlóval egykorú — születési dátuma eleve cáfolja az azonosságot.

157 A téglalap alakú, felül karéjos, sarkain ívesen vágott keretbe foglalt képek a magyaros szakmához hagyományosan illő témákat fogalmaztak meg. A jobb oldali zászlókép a céh védőszentjét, Szt. Imre herceget ábrázolja a felirat tanúsága és a jól ismert ikonográfiái megoldás szerint. A fiatal szentet a szokásos magyar nemesi ruhában ábrázolta festője. Aranypaszománnyal szegett kék dolmányban és szűk szárú nadrágban, vörös hermelinpalásttal, fején hercegi koronával. Jobb kezében attribútuma, a szüzességére utaló liliomszál. Lábbelije a céhjelvényként is megfogalmazott, oldalt gombolással zárt rövid szárú, zsinórszegélyes csizma. A kép statikus beállítását némileg oldja a háttér finom ecsetvonásokkal ábrázolt tájképe, sejtelmes homályba burkolt, tornyos folyóparti város sziluettjével. (49. kép) A bal oldali zászlókép az ikonográfiái hagyománnyá vált koronafelajánlás jelenetében 186