Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)
Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeum gyűjteményében – III. Céhzászlók
céhben mind a mázas, mind a fekete mívet készítő mesterek, sőt amelyikük mindkét szakmában remekelt, mindkét munkát végezhette. 134 XVII. századi céhlevelük káptalani kiegészítése előírta a katolikus vallás követését, Mária Teréziától származó privilégiumuk szabályzata pedig részletesen megszabta vallási kötelezettségeiket. 135 Eszerint mind a mázas, mind a fekete munkát vállaló iparosok az évente szokásos körmeneteken megjelenni köteleztettek, az elégséges ok nélkül elmaradók a „Fárabéli" templom szükségére fizetendő viasz büntetésével tartoztak. A céh védőszentjének — Szt. Flórián Confessor — napján a székesegyházban szentmisét szolgáltattak, mikor is a legények égő fáklyákkal ministrálni tartoztak. Ezen kívül karácsony, húsvét és pünkösd napján, és a „több jeles Innepeken" ugyancsak nem mulaszthatták el a misét és prédikációt. Ahogy az 1634-es szabályzat, úgy a teréziánus céhlevél is kikötötte, hogy a céhbe csak az „Edgy Romai Catholica hiten valók vétetődjenek be". Az 1825-ben készült zászlójuk meggypiros damaszt, felületén szerepet kapott a céhzászlókra festhető minden jellegzetes dekoráció, szöveg és ábrázolás. A zászlókép ovális keretét még a zászlón alkalmazott meggyszínű rojtozás is kíséri. Fölötte volutás aranykeretben a csücskös talpú, szögletes pajzsra helyezett, szentkoronás magyar kiscímer és ötágú levélkoronával borított győri városcímer kapott helyet. Alul, a címerek vonalában egy virágcsokorral töltött váza fazekaskorongra helyezve és egy szép, fehér copfstílusú cserépkályha a mesterség jelvénye. Az aranyfestésű feliratok felül a zászlókép ábrázolásához kapcsolódó fohászt, alul a szervezet megnevezését tartalmazzák. A népes társulati névsor a két zászlóoldalon azonos nevekkel szerepel. A két zászlóoldal szövegeinek és ábrázolásainak elhelyezése tükörképszerű. A zászló bal oldalára helyezett zászlókép a szakmában általános védőszentet, Flóriánt ábrázolja. A legenda szerint imádkozásával megmentett egy házat a teljes elhamvadástól. Ennek alapján vált divatossá a barokk korban mind a polgárság, mind a tüzes szakmák mesterei körében. Győrött a fazekasokon kívül a serfőzők, kéményseprők is Flóriánt tekintették patrónusuknak, és sok lakóház oromzatára került a családi tűzhely, az otthon biztonságának védelmezőjeként. 136 (45. kép) A zászlókép a szokásos ikonográfiái megoldásban ábrázolja. Római katonai ruhában, egyik kezében vörös zászlót, másikban a tűzoltáshoz használt fa merítőedényt tart. Művészi kidolgozása a XIX. században már általánossá vált alacsony színvonalú. A rajzbéli hibák mellett szembetűnő a beállítás sematizmusa, az égő ház elé festett lángoló tűzrakás és a szent kezéből tehetetlenül csüngő edényből céltalanul kiömlő víz indokolatlansága. A jobb oldali zászlóképen Ádám teremtésének kétalakos bibliai jelenetét örökítette meg a festő. A fehér tógában, hosszú ősz szakállal megjelenített „Deus Pater"jobb kezét Ádám vállára helyezi. Mozduló lába teljesen elrajzolt, a rövidülés ábrázolását alkotója nem tudta megoldani. Bár e mozdulatok a beállítás merevségének oldását, illetve a ruhák redőzetének „bravúros" festői lehetőségét kívánták szolgálni, inkább a szakmai jártasság hiányosságaira világítanak rá. A bibliai kép a „föld porából" való teremtés felfogása, a fezekasmunka hasonló jellege miatt került a céhzászlóra. Az 1825-ös zászló sorsához tartozik, hogy „1849. évi június 25-én Nagy János Czéh mester alatt... a bevonult Császári hadsereg által ugyan a láda felterettetvén erőszakosan a benne volt... 68 f 30 xr Pengő pénzben abbul kivétettek a Zászló pedig eszveromoltatott és szinte azon had által elvétetett". 137 Nem egyértelmű, hogy a gyűjteményünkbe került 181
