Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)
Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeum gyűjteményében – III. Céhzászlók
tásra szorult, alsó csúcsát eltérő színű anyaggal pótolták, melyre aztán a zászlót díszítő arany virágszálakat szintén ráfestették. A zászlókép feletti, C vonalú elemekkel keretezett ovális pajzsokon a magyar kiscímert és a birodalmi címer kétfejű sasos címerelemét helyezték el, ez utóbbit később szürke színű viaszos papírral leragasztották. A zászlókép alatt hasonlóan a címerek medalionjaihoz, a szakmát jelképező utazókocsi és utazóláda képét helyezték el, mindkét oldalon más típusút. A közöttük levő lapon szerepel jobb oldalon a céh megnevezése, bal oldalon az akkori mesterek névsora. Az 1726-os céhlevél előírásainak megfelelően a bal oldali ovális zászlókép olajfestménye a Szent Család egyiptomi menekülését ábrázolja. A hagyományos ikonográfiái kompozícióban a dús vegetáció és a komor fellegek sötét hátteréből világosabb derengéssel, élénkebb színű ruházattal tűnnek szénibe a jelenet alakjai. A rávetődő fény a kisdedet karján tartó Mária lendületesen lépő alakjára irányítja a figyelmet. A mellette haladó József markáns, szakállas férfiarca, energikus útmutató karmozdulata jó kezű mesterre vall. A mellette ballagó málhahordó öszvér figurája és az utazás témája kapcsolja az ábrázolást a fuvarosok tevékenységéhez. A kép színkezelése, a mozdulatok és arckifejezések állapot- és jellemábrázoló ereje művészi kvalitású. (30. kép) A zászló jobb oldali képe Illés próféta jellegzetes ikonográfiái megjelenítése. A lovakat és szekeret körülölelő lángok vörös fényében a próféta éppen indul, fejét és tekintetét az égre irányítva, ahonnan az Úr hívó szava a mennybe szólítja. Az ábrázolás praktikus vonatkozásai avathatták a fuvarosok számára zászlóra illő jelenetté e bibliai témát, a lovak és a szekér képe értelemszerűen kapcsolódik a „Landgutscher"ek munkájához. Illés próféta — főképp a Balkánon elterjedt — kultuszának sokféle vonatkozása van, Krisztus mennybemenetelének prefigurációjaként szerepet kapott a barokk körmenetek misztériumjeleneteiben is. Tisztelete széles körű volt, szakmai vonatkozásban a szlovéniai fuvarosok védőszentjeként hozhatjuk kapcsolatba a győri céh zászlójával. 91 (31. kép) 3. A győri német cipészek céhzászlója (1770) A várbeli német cipészek céhalakulásának 1582-es privilégiuma az első emléke a várkapitányok által adományozott szabályzatoknak. A Teuffel András által kiadott céhlevél külön érdekessége, hogy benne az adományozó deklarálta az önálló katonai hatósági jogkört, mely a regiment-alattvaló kézműveseket kivonta a földesúr-székeskáptalan fennhatósága alól. 92 Ez a dokumentum — feltehetően a katonák protestáns többsége miatt — vallási kérdésekkel nem foglalkozott. A Mária Terézia-kori szabályzat már az általánosan elterjedt formában szabta meg a céh vallási kötelezettségeit. 93 A magyar vargák XVII. századi artikulusaihoz hasonló részletességgel szabta meg az egyházi feladatokat. Megkövetelte az isteni felség tiszteletére és magasztalásának kimutatására Szt. Crispinus és Crispinianus patrónusok választását és tiszteletükre egy „szokásos" zászló készítését, valamint minden negyedévben egy szentmise (a szokásos vecsernyével és szükséges oltárra való lámpásokkal és gyertyákkal) megtartását. Ezeken a céhmesterjelére minden mester és legény a feszület megcsókolásával és előtte való térdhajtással nyilvánította tiszteletét. A legények számára adaptált rendtartásból megtudjuk az úrnapi és más — „a hatóságok által elrendelt" — körmeneten és ájtatosságokon való megjelenés kötelezettségét. Ez a szabályzat fogalmazta meg egyértelműen a politikai eszközzé avatott vallásos ideológia valóságos célját: „a Magasság164
