Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeum gyűjteményében – III. Céhzászlók

letkezését, pedig az ábrázolt városcímer a Mária Terézia-féle királyi szabadalomlevélben 1743-ban meghatározott új címer leírásának felel meg.

44 A zászlóoldalak hangsúlyos elemei a színes, olajfestésű, jelenetes zászlóképek. A fecskefarok ék alakú kivágásától szabadon hagyott felület közepén helyezték el őket, méretükkel is meghatározzák a zászló megjelenését. Egy részüket közvetlenül a zászló anyagára festették, többségük vászonra készült olajfestmény, melyet utólag varrtak a damasztba. Részben ezeknek az illesztéseknek a fedését is szolgálták az aranyfestésű — esetenként rojtozással borított — keretdíszek, melyek stílusa tükrözi a kor divatját. A korai példányok keretmegoldása a XVIII. századi oltárképek kereteit idéző karéjos, felső zárású téglalapforma. Gyakran az oltárok tabernákulumai, szobrai miatt alkalmazott homorú ívű kivágások is átkerültek a zászlóra készült képszegélyekre. Ugyancsak stílusos a szabók (1762) és a fuvarosok (1769) rokokó szertelenségu amorf megoldása is. A század végén feltűnik a copf divatja szerint készült ovális, szalagcsokorral díszített koszorúkeret a takácsok 1798-as zászlóképe körül. A XIX. századi zászlók keretmegoldásai a korábbi típusokat idézve egyaránt alkalmazzák a karéjos, ívelt sarkú típust, az ovális képformát, sőt a szíjgyártók 1852-es zászlóképe díszes barokkba hajló reneszánsz kartusba került. A nagy költséggel készült zászlóképeket esetenként az új zászlókon ismét felhasználták. A szabók 1762-es zászlójának kifejtett képe — bár új zászlójukon (1828) nem alkalmazták—a festmény másodlagos felhasználásának szándékára utal. Egyértelmű viszont a kovácsok 1782-es zászlóképének — a toldásból következtethető — korábbi eredete, újbóli felhasználása. Ugyancsak más zászlóról került át az ismeretlen 1812-es zászló festménye is. (9—70. kép) A zászlóképek tengelye — a már említett molnároké kivételével — a klasszikus doppelstander típusnak megfelelően párhuzamos a rúddal, hozzá szerkesztették a zászlóoldalak többi dekorációját és a szövegeket is. A zászlóképek témája — a zászló funkciójának megfelelően — mindig szakrális jellegű. Tendenciózusan a céh védőszentje, illetve az illető szakma jellegéhez társítható bibliai alak vagy jelenet szerepel a zászlóképeken. A céhpatrónus személyét általában valamilyen praktikus szakmai azonosság, kapcsolat, esetleg egy-egy attribútum alapján választották. A hagyománnyá vált patronátust a céhszabályok is rögzítették az ünnepére rendelt istentiszteletek és a védőszent képének zászlóra helyezése formájában. A céhek védőszentjeinek iparági, szakmai kötődése az európai mintáknak megfelelően országszerte egységesnek mondható, bizonyos változataiban állandósult. Egyöntetű a „magyaros" szakmák közül a csizmadiák Szt. Imre-hagyománya, a szabók, gombkötők Szt. István király személyéhez, illetve az ország Mária oltalmába ajánlásának jelenetéhez fűződő patronátusa. Ugyancsak elterjedt a vasas-bőrös szakmák Szt. György-választása. Megfelel a hagyományoknak Szt. Eligius mint a kovácsok, Illés próféta mint a fuvarosok védőszentje. A legtöbb cipészszervezet Szt. Crispinus, a német lenszövők Szt. Severinus személyét választották patrónusuknak. A hazai kultusz általános elterjedése következtében sok céhzászlón kapott helyet Szűz Mária — a nagyszámú ábrázolási módnak megfelelő ikonográfiái változatossággal — gyakran Patrona alakjában. A jelenetes bibliai témájú ábrázolások egy része szintén kötődik a céh szakmai jellegéhez, így a Szent Család egyiptomi menekülése a fuvarosok, Ábrahám áldozata a mészárosok, Ádám teremtése a fazekasok, a frigyláda az asztalosok munkájához kapcsolódott. A két zászlóoldal tematikája kánoni rendben állandósult. A céhpatrónus képe — megfigyelhető következetességgel — a bal oldali zászlóképeken kapott helyet XVITI. századi 148