Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)
Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeum gyűjteményében – III. Céhzászlók
és virágornamentika olykor hálózatos elrendezéséig terjed. Az egyszínű, anyagában mintás textíliáktól csak a patkolókovácsok 1782-es zászlójához használt többszínű, a mintázatot az eltérő színekkel is hangsúlyozó anyag tér el. A győri zászlókhoz egyöntetűen egy szövetréteget használtak, a gyűjtemény darabjai kivétel nélkül egylaposak. Méretüket az B00—2480 mm közötti hosszúság és 1120—1680 mm közötti szélesség jellemzi. Általában két méterszer másfél méteres nagyságúak. A zászlók szélét — gyakran a rúd felőli oldalon is — körbe futó, legtöbbször a zászló színével egyező vagy harmonizáló rojtozás szegélyezi. A magyar lakatosok pirossal szegett (eredetileg) fehér zászlója kivétel. A rojt anyaga általában selyem vagy pamut, ritka a gombkötők 1812-es és a csizmadia temetkezési egylet 1901-es zászlóján alkalmazott fémszálas ezüst, illetve arany megoldás. A szabók zászlójáról (1762) — feltételezhetően az új elkészülte után — a rojtozást lefejtették. A fecskefarok csúcsait gyakran felvarrott vagy paszománygombolású — a rojt anyagával azonos — bojtokkal díszítették. Az egylapos zászlók mindkét oldala — többnyire azonos elrendezésben — dekorált. A díszítmények — zászlókép, címerek — tengelye a doppelstander típusnak megfelelően, a rúddal párhuzamos. A szövegek — a zászlókép védőszentje, a szervezet megnevezése és a mesternevek — többnyire a hosszanti oldalakkal párhuzamosan futnak. Hasonló elhelyezésűek az évszámok is, bár azok számjegye gyakran megosztva szerepel a céh neve alatt a mesterségjelvény két oldalán, vagy a zászlókép négy sarkához elosztva. A dekoráció többnyire festett, a zászlókép és a címerek színesek, a feliratok és ornamentális elemek aranyfestékkel készültek, alkalmasint fekete kontúrokkal. A két zászlóoldal díszítése általában azonos szerkezetű, gyakori a tükörkép jellegű megoldás, mely természetesen a szövegek és évszámok esetében az olvasás kötelező iránya miatt nem érvényes. A dekoráció elhelyezésében — a képek és szövegek tájolása szempontjából — kivétel a szigeti molnárok 1782-es zászlója, melynek labarumszerű használata miatt az ábrázolásokat a keresztrúdra merőleges tengellyel kellett elhelyezni. Hasonlóan került a fekete zászlóra a kőműves temetkezési egylet (1901) mesterségjelvénye is, bár a zászló hagyományos szerelése ezt nem indokolta. Az Iparos Önképző és Betegsegélyzö Egylet 1896-os zászlójának egyik emblémája átlós irányú, a rúddal 45-os szögben helyezkedik el. Ez utóbbinak különlegessége a zászlóképeket keretező, fémszállal hímzett sarokdísz is. A céhzászlókat szegekkel vagy pántlikákkal a hordozásukra szolgáló rúdra szerelték. E hengeres keresztmetszetű, végük felé kissé keskenyedő, puhafából készült eszközök a zászló színével harmonizáló festéssel borítottak. Egy részük egyszínű, de vannak ferdén futó, spirális sávozással díszített példányok is. A díszesebb zászlórudakat kannelúrozással — hosszanti vagy spirális vájatolással látták el, melynek mélyedéseit festéssel vagy aranyozással hangsúlyozták. Előfordul a zászlórúd nyelének esztergált gyűrűkkel, gyöngysoros tagozattal díszített megoldása is. A rudak jellemző hosszúsága három méter fölött van, nem ritka a négy métert közelítő méret. A körmenetek közönsége fölé emelkedő céhzászlók impozáns látványt nyújthattak a színes kelmék aranydekorációival és a magasban megcsillanó aranyozott zászlócsúcsokkal. A zászlórúd lezárását szolgáló zászlócsúcsok fémből készült, többségében aranyozott vagy aranyfestékkel ellátott díszítő tagozatok. Érdekes megoldás a köpűs szárra szerelt nagyméretű gömb a fuvarosok zászlórúdján (1769), elterjedt a különféle típusú — latin és kettős kereszt — keresztek zászlócsúcsként való alkalmazása. Jellemző típus a levél alakú zászlócsúcsok különféle profilú változata, a lándzsahegytől a volutás kikép143